Tapasztalatom szerint a szőnyegen, amikor újraélődik egy-egy akár „pattnak” mondható helyzet, a főszereplő új erőforrásokhoz tud jutni, amennyiben bátorítást, támogatást kap a kísérőtől. Az Anya-Lánya párbeszédet követve kiderült, hogy Anyuka nagyon nehéz sorssal, gyermekorral bírt. A főszereplő először csak kívülről nézte, ahogy a Nagymamája és Anyukája számára eddig ismeretlen módon kapcsolódtak egymáshoz. Ennek a látványa is mélyen megérintette, hiszen ez volt az, amit eddig ő nem tapasztalhatott meg. Ennek a megindultságnak az érzésével tudott immáron közeledni Anyukájához, visszamenni egy kicsit az időben, gyerekként az ölébe hajtani a fejét és megkapni mindent, amit most már meg tudott adni az Anyukája neki. Csodálatos pillanatok ezek, amikor látjuk a főszereplő arcán a változást, a kisimulást, még akkor is, ha könnyek folynak az arcán.

Az elmúlt néhány évben mintha megnövekedett volna azoknak az írásoknak a száma, amelyek azzal foglalkoznak, hogyan lehetnénk egyre boldogabbak.Szinte alapkövetelmény lett, hogy boldognak kell lenni, mégpedig minden nap, minden percben.Mintha a szocializációnk arról is szólna, hogy fokozatosan megtanuljuk: melyek azok az érzések, amelyeket nem szabad érezni, és melyek azok a gondolatok, amelyeket nem szabad gondolni. Mi a helyzet valójában az érzelmeinkkel és a gondolatainkkal? Tényleg lehetséges egyszerűen pozitívra cserélni őket?

Az alábbi beszámoló hű bepillantást enged egy szomatodráma játékba, egy szereplő szemszögéből. Azoknak javasljuk elolvasni, akik nem ijednek meg az intenzív érzésektől...

Néha, amikor körülnézek a világban, jólesik a szívemnek, hogy mennyire sokszínűek vagyunk mi emberek. Hogy mennyire sokfélék a nők és férfiak. Hogy végtelen a lehetőség arra, hogy felfedezzük mindazt, ami bennünk és másokban él. Ehhez a játékhoz pedig így vagy úgy mindig akadnak társak.

Az alábbiakban a Szomatodráma Közösség egyik oszlopos tagjának, Istvánnak a gyógyulás-történetét olvashatod. István ma már alapképzős, a Szomatodráma Alaptanfolyam novemberben indult, 12. évfolyamának tagja. Az út, amit megtett, csodálatos és lenyűgöző, tanulságos és hitet adó mindannyiunk számára!

Avagy mit látunk a dohányfüst ködébe veszve

... avagy felfedezőúton elrejtett kincseink felé...

Miközben egy kacskaringós úton kocsikázom életem első Szomatodráma foglalkozására, azon tűnődöm, hogy van-e szebb az őszi erdőnél, mitől függ, hogy a levelek sárgák vagy pirosak lesznek, a fénynek vajon lehet-e illata, és tejóég, hát hogy leszek én hasnyálmirigy?!

Nyilvánvaló, hogy kell az akaraterő, az elhatározás, ami "fejben dől el", mindemellett úgy látszik, saját személyiségünk, "működésünk" iránti őszinte kíváncsiság, a gyermeki játékos kedv és bátorság, valamint a felbukkanó érzéseink elfogadása által megszülető gyengédség csodákra képes.

... avagy a újévben sem vagyunk egyedül!