Blog

Egy igazi "csodás" gyógyulás története

2016. február 20. - Szerző: Szomatodráma

Az alábbiakban a Szomatodráma Közösség egyik oszlopos tagjának, Istvánnak a gyógyulás-történetét olvashatod. István ma már alapképzős, a Szomatodráma Alaptanfolyam novemberben indult, 12. évfolyamának tagja. Az út, amit megtett, csodálatos és lenyűgöző, tanulságos és hitet adó mindannyiunk számára!

17 éve vagyok Crohn beteg. A válásom után kezdődött fél évvel. Eltelt több mint 10 év és teljesen hozzászoktam a betegséghez. Hasmenés naponta 10-20-szor. Rosszabb periódusban ez a szám 20 felett. A diéta, a gyógyszerek, a gasztoenterológusom erőfeszítései nem használtak, csak a szteroid hozott némi enyhülést az akut szakaszokban. 2014 májusában a szokásos endoszkópos vizsgálat alkalmával gyufásdoboz méretű széles alapú polipot találtak, negatív, de rossz prognózisú szövettannal. „Gyufásdoboz méretű képlet” állt a diagnózisban. Rögtön eszembe jutott középiskolai matektanárom kedvenc szövege: „a jó képlet olyan, mint a miniszoknya, a lényeget eltakarja, de gondolatokat ébreszt.” Ennek azonban akkor még nem volt jelentősége. A sebész orvosom nem vállalta az eltávolítását, mert annyira gyulladt volt a bélfal, hogy kétséges volt, hogy összetudja-e illeszteni és varrni a részeket. Felajánlották a teljes vastagbél eltávolítását, mint egyetlen szóba jöhető megoldást. Állapotom, leleteim alapján ez orvosilag indokolt is volt. Akkor győzött a hiúság: a sztómazsák előnytelen viselet, nem egyeztem bele a műtétbe. 2014-ben több mint 70 nap kórházban, betegállományban, havonta vizsgált a sebész, de nem történt előremozdulás.

2015 májusában az újabb szövettan már rosszindulatú elváltozást mutatott ki. Tudtam, hogy baj van, mert érdeklődésemre azt a választ kaptam, hogy menjek be a kórházba, a Tanár Úr beszélni akar velem! Korábban mindig kiküldték e-mailben a szövettani leletet. Bementem. Mindenre pontosan emlékszem. Az óra ketyegésére, a doktornő parfümjére, a kávéillatra, az árnyékra a falon és minden szóra: Daganata van! Gyorsan el kell távolítani, el kell kezdeni a szükséges kezelést, különben meg fog halni! Még aznap elmentem a sebészhez, megvizsgált. Nem voltam műthető állapotban.

Aznap este lelkileg megrogytam.

Nekiálltam keresgélni információkat az interneten erről a betegségről, és találtam egy könyvet, mely a különböző betegségek testi-lelki okait írja le, köztük olyan eseteket is, ami nekem van. Jó példákkal, érthetően ír a szerző a korábban átélt lelki traumák hatására fellázadó testről. Másnap megvettem a könyvet, a könyvesboltban e könyv mellet volt a polcon Dr. Buda László: Mit üzen a tested című könyve is. Azt is megvettem. Elkezdtem olvasni az eredetileg keresett könyvet. A szerző nagyon élethűen leírt viselkedésmintákat ábrázolt. Némelyikben magamra ismertem, de stresszelt, hogy az esettanulmányokban felsorolt páciensek nagyrészt meghaltak.

Ezután következett A Mit üzen a tested?Világossá vált, hogyha elfojtom az érzéseimet, nem merem azokat megélni, a saját érdekeim helyett mások elvárásainak teszek eleget, akkor az legyengít engem, szétbomlasztja az önvédő mechanizmusaimat és a testem ellenem fordul.

2015. május 28. – Gyógyító Nap, első személyes találkozás a Szomatodrámával. A vastagbelemmel, a gyulladással és az immunrendszerrel játszottam. Siralmas volt látni a 3 lúzert magam előtt a 3 testőr helyett. Az első játékomban volt valami nagyon irracionális, abszurd, mégis vonzott. Élveztem, feloldódtam benne, és esetenként óriási terheket tudtam lerakni, otthagyni a játéktéren. Nagyon fontosnak érzem, hogy a Szomatodráma játékok hatására megszűnt bennem a félelem a betegséggel szemben és lazán, könnyedén tudtam szembe nézni vele.

Sok-sok Szomatodráma játék következett. Közben a könyvben ajánlott gyakorlatokat is végeztem. Kitettem magam elé egy sálat és egy diót. A sál jelképezte a vastagbelet, a dió a daganatot. Beszéltem a daganathoz (dióhoz), kedvesen megkértem, hogy költözzön ki belőlem a kertbe, a virágok közé. Ott jó helye lesz, sütni fog rá a nap, jó környezetben lesz, a virágok biztosan szeretni fogják. Ha sokáig velem marad, akkor ebből előbb-utóbb mindkettőnknek kellemetlenségei lesznek. Így ment ez napról-napra. A gyógyulásban az igazi áttörés a nyári Gyógyító elvonuláson következett be, ahol a korábbi játékok összeértek és katartikus pillanatokat éltem meg főszereplőként. A daganatra néztem rá főszereplőként és ráismertem a „képlet” mögött rejtőző valódi okokra, hibás gondolatokra. Akkor nyertek értelmet kedvenc matektanárom vicces szavai. Megint sokkal könnyebbnek éreztem magam.

A szeptemberi vizsgálatoknál olyan jó eredményeket produkáltam, hogy kitűzték az operáció időpontját. Októberben megoperáltak, mindössze 4 napot töltöttem kórházban, a daganat, amit végül kivettek a kezdeti gyufásdoboz méretről 7x11 mm méretűre csökkent. 2015-ben a műtétet leszámítva nem kaptam semmilyen orvosi kezelést, vagy gyógyszert.

Nagy hálával gondolok a Szomatodráma közösségre, a módszer kidolgozójára, a szakembereik tudására, a maximális elfogadásra, a bizalomra, és az önismereti munkámat gazdagító beszélgetésekre. Nagy hálával gondolok a gasztoenterológusomra és a sebészemre is, mert ők is mindent megtettek a gyógyulásom érdekében, ami módjukban állt.Jelenleg az Szomatodráma Alapképzést végzem éppen. Úgy éreztem, hogy ez a módszert, ami nekem olyan sokat segített, szeretném én is megtanulni és továbbadni. Mindeközben az alapbetegségem (Crohn) titkait, üzeneteit kutatom. Meggyőződésem, hogy hamarosan ezzel kapcsolatban is egy sikeres esettanulmányt fogok írni mindenki biztatására és segítésére. Mert a gyógyulás lehetséges!

István