A pozitív pszichológia, azon belül a boldogságkutatás gyakori témája mostanában a hygge. Ezt a dán kifejezést nem szokás lefordítani (maguk a dánok úgy tartják, a hyggét nem lefordítani, hanem átélni kell), ám jelentése egyre ismertebb. Tág fogalom, melybe sok minden belefér: biztonság(érzet), barátságosság, meghittség, meleg hangulatú társas összejövetelek. Most, hogy a csípős-ködös november beköszöntött, és korán sötétedik, talán nekünk sem jön rosszul, ha megismerkedünk e dán varázsszóval.

Nem ismertük egymást, sokakkal sohasem fogok találkozni többé, mégis nagyon sok közös van bennünk. Közös történetek, közös érzések, közös megélések. Nem vagyok egyedül.

Mély igény él bennünk arra, hogy jót tegyünk másokkal, jót tegyünk a világgal, de mégis hol van a határ a szolgálat és az áldozathozatal között?

Sok család létezhet, ahol generációk óta - a család történetét figyelve - összefonódik az Anyaság, a Nőiség, az Életadás a Halállal (bántalmazás, szenvedélybetegségek, erőszak)...

Egy személyes gondolat arról, hogy nem mindig a legjobb megoldás, ha mindenáron tanácsokat és megoldást kínálunk valakinek, akinek éppen nehézsége van. Sokszor az együttérzés és a szeretetteli figyelem sokkal többet adhat...

Néha, amikor körülnézek a világban, jólesik a szívemnek, hogy mennyire sokszínűek vagyunk mi emberek. Hogy mennyire sokfélék a nők és férfiak. Hogy végtelen a lehetőség arra, hogy felfedezzük mindazt, ami bennünk és másokban él. Ehhez a játékhoz pedig így vagy úgy mindig akadnak társak.

... avagy a újévben sem vagyunk egyedül!

Nemrég járt nálam egy férfi, 15 éve fáj a feje. Nagy nehezen, a sok „fedősztori” alatt, rábukkantunk egy lényegesnek tűnő lelki történéshez: abban az időben egy döntést hozott magában, hogy elválik a feleségétől. Megbizonyosodott afelől, hogy a kapcsolatukból valami fontos elem (nem a szenvedély, a szerelem és hasonlók – ezek már rég elpárologtak – , inkább az őszinte érdeklődés...) végleg megszűnt. Mikor azonban ezzel előhozakodott volna, kiderült, hogy a felesége megcsalja. Ez a hír mellbe vágta, összezavarta és arra sarkallta, hogy minden áron maga mellett próbálja tartani a nőt. Sikerült! Azóta...

Olyan egyszerűnek hangzik, igaz? Felszabadulni. Leengedni a pajzsokat. Letenni a maszkokat. Elengedni azt, ami fáj. Lenni a saját természetességemben. De valamiért mégsem volt ez ilyen egyszerű.