Blog

Mindennapi függőségeink

2016. február 11. - Szerző: Pataki Bea

Avagy mit látunk a dohányfüst ködébe veszve

Idén januárban kimondottan dohányzóknak szerveztünk Tematikus Gyógyító Délutánt. Két főszereplő érkezett egy programra, s ez kihívás elé állított engem is. Egyszerre kerültem be szereplőként a Gyógyító Játékba, és maradtam "kívül" játékvezetőként. E kettős szerep új perspektívát nyitott meg előttem, s izgalmas tapasztalás volt egyszerre két szemszögből, kívülről és belülről rálátni a játékra. Ezt előre meg is beszéltük, hogy lesz majd, amikor kibeszélek a szerepből, olyankor Játékvezetőként vagyok jelen, és időnként pedig szerepből beszélek majd. Ezt sokszor működött már egyéniben is. Izgalmasnak tartom, hogy szimultán lehet több folyamatot futtatni egymás mellett. A dohányzásra választott játékok csodásan kiegészítették egymást, és a résztvevők számára nem várt felismerésekkel bővelkedtek.

A hölgy résztvevő kiválasztotta a Tüdőt és a Bőrt szereplőknek. Tüdőnek egy férfit, Bőrnek engem. Nagyon rövid időn belül kiderült, hogy egyfajta "bizonytalansági konfliktus" húzódik a háttérben, feszültség alakult ki a Bőr-Nő részéről a Tüdő-Férfi felé. A Tüdő elmondása szerint jól van, de a Nő nem tudja hányadán áll vele, izgatottan jár-kel. Ekkor én a Főszereplő felé fordulok, ésmegkérdezem, hogy emlékezteti ez a helyzet valamire, mire Ő dühösen válaszol, hogy most aztán igazán nem ezért jött, hanem a Dohányzás témája miatt, ezt köszöni, nem kéri. Finoman jelzem neki, hogy bármikor abbahagyhatja a játékot, ha akarja, bár úgy tűnik ha a Dohányzás témája előkerül, rövidesen bekanyarodunk a Férfi-Nő téma utcájába, ahogy a játékban ez meg is mutatkozik.Elgondolkodik és elfogadja a helyzetet, beáll a Bőr helyére. Karakán hölgy lévén látszik, hogy nagyon nehezére esik beleengedni magát a bizonytalan Bőr szerepébe. Igénye támad a folyamatos visszajelzésre a Férfitől. Attól fél, hogy a Férfinak sok, vagy esetleg idegesíti stb. Nem találja a helyét, egyfolytában beszél, szavakkal kívánja felöltöztetni a bizonytalanságot, nem tudja hol a megfelelő távolság a férfi mellett...

Eszembe jut, hogy a bemutatkozó körben a hölgy elmondta, a Dohányzás számára a szabadságot és a kommunikációt jelképezi. Itt a Játék lényegi pontjánál pedig egy olyan kép tárul elénk, ahol szabadon bárhova léphetne, de nem találja a helyét és ezt a bizonytalanságot "finomítandó" - mint amikor leejtünk egy tányért és lábbal megpróbáljuk "levenni, puhítani az törést, az esést" - folyamatosan beszél. Nyilvánvaló, hogy a korábbi dühe, egy - ettől a felismerésmeréstől tartó - hárító, ellenállásban biztonságot kereső tendenciának szólt, s természetesen nem a Játéknak, a helyzetnek, vagy nekem. Kérem, hogy egy picit maradjon benne ebben a bizonytalanságban, engedje ezt meg...végül pedig megtalálja a kényelmes helyet a Férfi mellett.

A Férfi Játékát megelőzően elmondja, régóta dohányzik és kíváncsi, hogy miért. Ráadásul szeretne leszokni, hiszen nemsokára lánya születik. Elmeséli, hogy a dohányzás segít neki "kikapcsolni és koncentrálni".

Rövid idő alatt kiderül, hogy a gyógyító játék felnőtt-gyermek én rész konfliktusához jut el. Egy kicsi szorongó gyermek ül a kanapé szélén, aki izeg-mozog, s a felnőtt én rész állandóan rendreutasítja.

A férfi elmeséli, hogy amikor felnőtt lett - szinte emlékszik is egyfajta határátlépésre, élményre, amikor felnőttnek kellett lennie, s úgy érezte, hirtelen sok elvárásnak kellett megfelelnie, s emiatt elkezdett szorongani. A játékból tehát kiderül, hogy a cigi egyfajta érzelmi "cumi", önmegnyugtatás a szorongás oldására. Két megoldáshoz jut a játék. A gyermeki énrész megnyugtatásra vár a felnőttől, azt kéri, hogy figyeljen rá. A férfi figyel a gyermek szereplőre, kedvesen beszél hozzá, ráfókuszál (dohányzás- fókusz). A férfimegéli a gyermeki létállapotot és belefekszik a másik szereplő ölébe, megnyugtatásra vágyik. Ezek a felismerések lettek számára a gyakorlatban megvalósítandók a Játék hozadékaként: megélni és kérni a megnyugtatásra, megnyugvásra való igényt, valamint egyfajta önmegnyugtatást gyakorolni, fókuszálni.