A szomatikus marker hipotézis egy lehetséges, kutatásokkal alátámasztott modellje annak, hogyan szólnak bele érzelmeink és testérzeteink döntési folyamatainkba, cselekedeteinkbe, választásainkba, akár úgy, hogy a tudatosságunk csak másodlagos szerephez jut ebben. Zsigeri érzeteink gyakran előre jelzik egy-egy döntésünk várható kimenetelét, ily módon befolyásolva választásainkat. Legtöbbször jóval hamarabb annál, minthogy verbálisan számot tudnánk adni arról, miért cselekedtünk egy adott módon.

Elkezdtünk egy új videósorozatot arról, mi is az a szomatodráma, hogyan és milyen témákkal érdemes játszani... Ez az első rész röviden mutatja be a módszer alapjait, és hogy idézzünk egy kicsit belőle:

Tapasztalatom szerint a szőnyegen, amikor újraélődik egy-egy akár „pattnak” mondható helyzet, a főszereplő új erőforrásokhoz tud jutni, amennyiben bátorítást, támogatást kap a kísérőtől. Az Anya-Lánya párbeszédet követve kiderült, hogy Anyuka nagyon nehéz sorssal, gyermekorral bírt. A főszereplő először csak kívülről nézte, ahogy a Nagymamája és Anyukája számára eddig ismeretlen módon kapcsolódtak egymáshoz. Ennek a látványa is mélyen megérintette, hiszen ez volt az, amit eddig ő nem tapasztalhatott meg. Ennek a megindultságnak az érzésével tudott immáron közeledni Anyukájához, visszamenni egy kicsit az időben, gyerekként az ölébe hajtani a fejét és megkapni mindent, amit most már meg tudott adni az Anyukája neki. Csodálatos pillanatok ezek, amikor látjuk a főszereplő arcán a változást, a kisimulást, még akkor is, ha könnyek folynak az arcán.

Az elmúlt néhány évben mintha megnövekedett volna azoknak az írásoknak a száma, amelyek azzal foglalkoznak, hogyan lehetnénk egyre boldogabbak.Szinte alapkövetelmény lett, hogy boldognak kell lenni, mégpedig minden nap, minden percben.Mintha a szocializációnk arról is szólna, hogy fokozatosan megtanuljuk: melyek azok az érzések, amelyeket nem szabad érezni, és melyek azok a gondolatok, amelyeket nem szabad gondolni. Mi a helyzet valójában az érzelmeinkkel és a gondolatainkkal? Tényleg lehetséges egyszerűen pozitívra cserélni őket?

Az ókori görögöktől kezdődően létezik a filozófiában az a felfogás, hogy az érzelmek károsan befolyásolják a logikus, racionális gondolkodást, esetleg el is lehetetlenítik azt. Nyelvünk is hűen tükrözi ezt a dichotómiát: azt szoktuk mondani, hogy aki tisztán, hűvösen, racionálisan gondolkodik, az "hideg fejjel" gondolkodik. Ezzel szemben, akit érzelmei vezérelnek, azt "forrófejűnek" bélyegezzük, s arra biztatjuk, próbáljon meg érzelemmentesen, józan ésszel gondolkodni. Vajon ez valóban így van? Vagy érzelmeink hatása még a gondolkodásunkban is tetten érhető?

"Ez a tény igencsak megnehezíti a tudatos gondolkodás számára, hogy egy-egy érzelem külső inger hatására jött létre bennünk, vagy pedig belső mentális képeink, korábbi tapasztalataink alapján. Logikai úton persze legtöbbször kideríthető, azonban időnként alapos utánagondolást igényelhet, hogy érzelmeink vajon „valóságra”, azaz a külvilág eseményeire adott válaszok, avagy belső képeink, tapasztalataink, kognícióink alapján keletkeztek-e."

Az alábbi beszámoló hű bepillantást enged egy szomatodráma játékba, egy szereplő szemszögéből. Azoknak javasljuk elolvasni, akik nem ijednek meg az intenzív érzésektől...

Megtanultam, hogya testünk nem attól érzi “jól” magát, ha méregetjük, ítélgetjük, erővel kényszerítjük alakulásra, formálódásra, szépülésre, gyógyulásra, miegymásra, mert attól csak szenved. Szenved, mert nem őt látjuk, halljuk, érezzük, tapasztaljuk, csak a róla szóló hiedelmeinket, elképzeléseinket kergetjük, és közben maga a testünk, aki otthont ad a léleknek, mindennek, amik Emberként vagyunk, nincs sehol...

Néha, amikor körülnézek a világban, jólesik a szívemnek, hogy mennyire sokszínűek vagyunk mi emberek. Hogy mennyire sokfélék a nők és férfiak. Hogy végtelen a lehetőség arra, hogy felfedezzük mindazt, ami bennünk és másokban él. Ehhez a játékhoz pedig így vagy úgy mindig akadnak társak.

Nőnek lenni hajnalban