Az ókori görögöktől kezdődően létezik a filozófiában az a felfogás, hogy az érzelmek károsan befolyásolják a logikus, racionális gondolkodást, esetleg el is lehetetlenítik azt. Nyelvünk is hűen tükrözi ezt a dichotómiát: azt szoktuk mondani, hogy aki tisztán, hűvösen, racionálisan gondolkodik, az "hideg fejjel" gondolkodik. Ezzel szemben, akit érzelmei vezérelnek, azt "forrófejűnek" bélyegezzük, s arra biztatjuk, próbáljon meg érzelemmentesen, józan ésszel gondolkodni.

Ma már más állasponton van a pszichológia. Egyre több kutatás mutat abba az irányba, hogy az érzelmeink támogatják a racionális gondolkodást, befolyásolják az észlelést és az emlékezést, és az érzelmek hiányát, sérülését éppenhogy megsínyli a logikus gondolkodás. Tekintsünk át ezekből a kutatási eredményekből néhányat!

A hangulathoz illeszkedő feldolgozás elve

Az egyik legkorábbi kísérletben Lewinsohn és Rosenbaum több, mint 2000 embertől tudakolta meg, milyen hangulatban van éppen, majd arra kérte a kísérleti személyeket, meséljenek a gyerekkorukról. Azok a vizsgálati személyek, akik nem voltak jó hangulatban, sokkal nagyobb valószínűséggel mondták azt, hogy a szüleik elutasítóak voltak velük, és számoltak be szeretethiányról, mint a jó hangulatban lévők. Első közelítésre úgy tűnhet, hogy lám-lám: a nehéz gyermekkor még felnőttkorban is meghatározza a hangulatot. Csakhogy, miután a rossz hangulatban lévő személyek kedve megjavult, ismét megkérdezték őket. Ezúttal jóval pozitívabb emlékekről számoltak be. A legvalószínűbb, hogy a vizsgálati személyek nagy részének (akárcsak a legtöbb embernek) egyaránt vannak pozitív és negatív emlékeik a gyermekkorukról. Az aktuális hangulat azt befolyásolja, mely emlékek jutnak nagyobb valószínűséggel eszükbe.

Egy másik kísérletben Eysenck, Macleod és Matthews azonos hangzású, de eltérő jelentésű szavakat hallgattatott meg a vizsgálati személyekkel (pl. pain/pane, dye/die, burry/berry, magyarul: fájdalom/üvegtábla, fest/meghal, eltemet/bogyó). Az előzőleg félelemteli hangulatban hozott kísérleti személyek inkább a félelmetesebbet hallották ki ugyanabból a hangsorból, mint a semleges hangulatban lévők. Hasonló eredményeket kaptak azok is, akik szó- vagy képasszociációkkal dolgoztak.

Matthews és munkatársai egy újabb vizsgálatban depressziós és egészséges személyekkel tanultattak meg hosszú szólistákat, melyekben szerepeltek semleges és a depresszióhoz kapcsolódó szavak. A depresszióval küzdők jellemzően a depresszióval kapcsolatos szavakat tudták inkább megjegyezni, míg a kontrollszemélyekre nem volt jellemző ez a különbség. Amikor azonban gyógyult depressziósokkal is elvégezték a vizsgálatot, nem találtak ilyen különbséget.

Az ilyesfajta jelenségek együttesét a hangulathoz illeszkedő feldolgozásnak nevezzük. Ez lényegében azt jelenti, hogy hangulataink olyan irányban befolyásolják a kognitív feldolgozást, hogy annak eredménye lehetőleg illeszkedjen az adott hangulatunkhoz.

Az alaposabb feldolgozás elve

Rossz hangulatban azonban nemcsak a világot látjuk borúsabban, hanem jobban figyelünk a külvilág ingereire, és alaposabb mérlegelés után hozunk csak döntést. Forgács vizsgálatában egy vegyesbolt kasszájánál különféle, nem odavaillő tárgyakat helyeztek el (kisautó, állatfigurák, apró emléktárgyak stb.) A vizsgálatot csakis egyértelműen esős-borongós, valamint napsütéses napokon végezték. Ráadásul, esős napokon szomorú, vidámakon pedig vidám háttérzene szólt a boltban. Mikor a vásárlók kijöttek az üzletből, megkérdezték tőlük, hány szokatlan tárgyat tudnak felidézni. Borongós napokon - mikor az emberek nagy része nagyobb valószínűséggel kevéssé vidám hangulatban van - jóval több tárgyat tudtak felidézni a vizsgált személyek. Ilyenkor mindent akkurátusabban figyelünk meg, és jobban is emlékszünk arra, amit látunk. A vizsgálatokból az is kiderült, hogy jó hangulatban sokkal biztosabbnak gondoljuk emlékezetünket, mint negatív hangulatban. Rosszkedvűen hajlamosabbak vagyunk analitikusabban gondolkodni, míg vidáman gyakran elégszünk meg az első jónak látszó megoldással. Negatív hangulatban érvelésünk is pontosabb, viszont kevésbé vagyunk kiszolgáltatva előítéleteinknek.

Úgy tűnik tehát, hogy érzelmeink és hangulataink óriási befolyással bírnak gondolkodásunkra, emlékeink hozzáférhetőségére, és általában nagyon sok olyan területre, amelyet - eddig úgy hittünk - a puszta racionalitás ural. Érdemes tehát nagy figyelmet fordítani érzelmeinkre, hiszen nemcsak pszichés és testi jóllétünk kulcsai ők, hanem kognícióinkra is hatással vannak.