Az elmúlt néhány évben mintha megnövekedett volna azoknak az írásoknak a száma, amelyek azzal foglalkoznak, hogyan lehetnénk egyre boldogabbak.Szinte alapkövetelmény lett, hogy boldognak kell lenni, mégpedig minden nap, minden percben.Mintha a szocializációnk arról is szólna, hogy fokozatosan megtanuljuk: melyek azok az érzések, amelyeket nem szabad érezni, és melyek azok a gondolatok, amelyeket nem szabad gondolni. Mi a helyzet valójában az érzelmeinkkel és a gondolatainkkal? Tényleg lehetséges egyszerűen pozitívra cserélni őket?

Az ókori görögöktől kezdődően létezik a filozófiában az a felfogás, hogy az érzelmek károsan befolyásolják a logikus, racionális gondolkodást, esetleg el is lehetetlenítik azt. Nyelvünk is hűen tükrözi ezt a dichotómiát: azt szoktuk mondani, hogy aki tisztán, hűvösen, racionálisan gondolkodik, az "hideg fejjel" gondolkodik. Ezzel szemben, akit érzelmei vezérelnek, azt "forrófejűnek" bélyegezzük, s arra biztatjuk, próbáljon meg érzelemmentesen, józan ésszel gondolkodni. Vajon ez valóban így van? Vagy érzelmeink hatása még a gondolkodásunkban is tetten érhető?

"Ez a tény igencsak megnehezíti a tudatos gondolkodás számára, hogy egy-egy érzelem külső inger hatására jött létre bennünk, vagy pedig belső mentális képeink, korábbi tapasztalataink alapján. Logikai úton persze legtöbbször kideríthető, azonban időnként alapos utánagondolást igényelhet, hogy érzelmeink vajon „valóságra”, azaz a külvilág eseményeire adott válaszok, avagy belső képeink, tapasztalataink, kognícióink alapján keletkeztek-e."

Nőnek lenni hajnalban

Avagy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?

Testünk a lehető legaktívabb résztvevője és színtere érzelmi életünknek, s nélküle egész egyszerűen nem tudnánk átélni érzelmeket. Ráadásul, a Szomatodrámán nagyon sokszor érzelmekkel dolgozunk, így már csak ebből a szempontból sem árt, ha megismerjük testi-lelki életünk egyik legfontosabb összetevőjét.

Az önmagunkkal való együttérzés, emberi élményeink általános voltának felismerése és az éber jelentudatosság nem csak mentális jóllétünkhöz járul hozzá, hanem a transzperszonális élmények felé is megnyitja az ajtót, ráadásul testünkben is mérhető pozítív változásokat okoz.

További lépések az önmagunkkal való együttérzés felé...

Kezdjünk el önmagunkra hangolódni!

Vajon a karácsonyi készülődésben eszünkbe jut-e leghűségesebb társunk?