Az emberi test lélekkel van átitatva. Hol lenne szükség arra, hogy felálljunk, és akár egy nagy lépést tegyünk belülről?

A lelkem legmélyén hosszú éveken át volt egy illúzióm, hogy az önismeret és önszeretet eszközeivel meg tudom magam „javítani”, és lesz egyszer majd egy pillanat, amikortól fogva nem fogok hiányt, fájdalmat, félelmet érezni... Aztán egyszer csak átéreztem, hogy sosem gyógyulhatok ki önmagamból.

Dr. Buda László a Kossuth Rádió Igéző című műsorában

Akkor a Gyógyító Nap se lesz gyógyító? És a Gyógyító Játék sem? És akkor hogyan fogok meggyógyulni? Hiszen nekem tüneteim vannak! Én elsősorban azért jönnék szomatodrámázni, mert üzen a testem, jelez valamit, amit nem értek, vagy éppenséggel érteni vélem, de nem tudom, hogyan tovább, mit kezdjek ezzel? Hogyan fogok akkor meggyógyulni? Mire számíthatok, ha eljövök szomatodrámázni?

Találkoztam a lábaimmal, a bennem élő kislánnyal, aki valamikor olyan mély rétegek mögé bújt, hogy ne is látszódjék soha többet.

Bízom benne, hogy nem kell már sok idő ahhoz, hogy ez legyen a természetes hozzáállás – gyógyulók és gyógyítók számára egyaránt.

Az érintés öröméről a mindennapjainkban

A Szomatodráma segítségével sokszor szó szerint akadályokat tudunk elgördíteni az életünkből, legyen az akár a vágyott gyermekáldás útjában lévő ciszta. Heni történetének „happy end”-je ma már egy éves, gyönyörű kisfiú.

Nem tudom, Veled előfordul-e ilyesmi, kedves olvasó, de velem időnként megesik, hogy azon kapom magam: történik velem valami, s ennek kapcsán, mintegy gombnyomásra, mindenféle negatív gondolat tolul az elmémbe. Általában önmagamat kritizáló, a helyzettel elégedetlenkedő, makacs kis jószágok, melyeket sokáig észre sem vettem, pusztán automatikusan igazként könyveltem el... Nézzük meg, melyek a legjellemzőbb, kognitív torzítások, amelyeket hajlamosak vagyunk elkövetni, akár anélkül, hogy észrevennénk.

Egy hölgy egyéni konzultációra érkezik. Már 20 éve csomókban hullik a haja...