“25 teljes éven átszégyelltem és takargattam a lábaimat, oszlopnak láttam őket lábak helyett, mert mindig be voltak vizesedve, többnyire még a bokám se nagyon látszódott. Soha nem tudtam megbarátkozni a helyzettel, nekem vajon miért nincsenek lábformájú lábaim? Mindig amikor a tükörbe néztem, csak azt éreztem, hogy egész egyszerűen nem merem megmutatni, mert nem szépek. Egy SzomatoDráma játék hozta meg az elbűvölő változást: találkoztam a lábaimmal, a bennem élő kislánnyal, aki valamikor olyan mély rétegek mögébújt, hogy ne is látszódjék soha többet. Rácsodálkoztam, nagyon sírtam és magamhoz öleltem. A lábaimról pedig pár nap múlva eltűnt a vízréteg, és megszűnt az oszlopszerűség. Most minden nap szoknyát veszek és szép harisnyákat. Nagyon büszke vagyok a lábaimra és elmondhatatlanul boldoggá tesz, hogy ennyire szerethetem őket. KÖSZÖNÖM."