Mit jelent az, hogy a szomatodrámában nem gyógyítunk?
2016. augusztus 9. - Szerző: Oláh Kata
Akkor a Gyógyító Nap se lesz gyógyító? És a Gyógyító Játék sem? És akkor hogyan fogok meggyógyulni? Hiszen nekem tüneteim vannak! Én elsősorban azért jönnék szomatodrámázni, mert üzen a testem, jelez valamit, amit nem értek, vagy éppenséggel érteni vélem, de nem tudom, hogyan tovább, mit kezdjek ezzel? Hogyan fogok akkor meggyógyulni? Mire számíthatok, ha eljövök szomatodrámázni?

Akkor a Gyógyító Nap se lesz gyógyító? És a Gyógyító Játék sem? És akkor hogyan fogok meggyógyulni? Hiszen nekem tüneteim vannak! Én elsősorban azért jönnék szomatodrámázni, mert üzen a testem, jelez valamit, amit nem értek, vagy éppenséggel érteni vélem, de nem tudom, hogyan tovább, mit kezdjek ezzel? Hogyan fogok akkor meggyógyulni? Mire számíthatok, ha eljövök szomatodrámázni?
Ezek a kérdések talán Benned is megfogalmazódtak, amikor hallottál vagy olvastál a szomatodrámáról, és esetleg konkrét tüneteket tapasztalsz, melyeket szeretnél „játékba vinni”. Hasznos, ha mindezek szóba kerülnek, segíthetnek Téged a döntésedben, hogy részt veszel-e egy programunkon, hogy kipróbálod-e ezt a módszert, hogy van-e kedved megmerítkezni a szomatodráma világában. Fontos, hogy tudd, mire számíthatsz, s mivel gazdagodhatsz egy-egy programunk során.
Ahogy dr. Buda László A Gyógyító Játék vezetése című gyakorlati útmutatójában fogalmaz, „ a szomatodrámában használt Játék közvetlen célja nem a fizikai tünetek kezelése, nem a lelki problémák megoldása, sem pedig a gyógyítás ”. Mit jelent mindez a gyakorlatban?
Először is, szomatodráma játékvezetőként mélységesen hiszünk abban, hogy nem gyógyítunk. Azt gondoljuk, sokkal inkább gyógyulás van, s a mi szerepünk ebben, hogy az ehhez vezető utakat segítsünk megtalálni. Segítsünk feltárni mindazt, ami a gyógyulás útjában áll, ami akadályozza, hogy a természetes öngyógyító folyamatok a maguk organikusságában működjenek. Ehhez tud segítségét nyújtani a Gyógyító Játék – ám nem maga a szomatodráma, pláne nem a Játék vezetője gyógyít, sokkal inkábba Játék átélése.
Másfelől, a szomatodráma nem csupán módszer, hanem egy világkép is egyben, melynek egyik fő alappillére az a gondolat és attitűd, hogy engedjük megnyilvánulni azt, ami van. Akkor is, ha fáj, akkor is, ha nehéz, akkor is, ha legjobb lenne, ha nem lenne. A Gyógyító Játékban nem konstruálunk „kívülről” megoldást, és nem tereljük olyan irányba a folyamatot, amely irányba szerintünk, Játékvezetőként mennie kellene. Sokkal inkább segítjük a Főszereplőt abban, hogy kapcsolódni tudjon mindazzal, ami van, ami a Játékában megmutatja magát. Azt tapasztaljuk, hogy mindennek az átélése tud igazán gyógyító lenni.
A Gyógyító Játékban – ahogy a neve is mutatja – a Játékon van a hangsúly. De hát hogyan lehet játszani súlyos, akár életveszélyes tünetekkel? Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem vesszük komolyan. Nagyon is komolyan vesszük a Játékot – mindeközben pedig kísérjük mindazt, ami a Játékban megjelenik. Nem erőltetünk kívülről semmit, nem mondjuk meg, mit kellene szerintünk a Főszereplőnek csinálnia, hanem átadjuk magunkat a Gyógyító Játék különleges világának, hagyjuk, hogy magával ragadjon, és sodorjon bennünket az áramlása. Mindeközben nagyon is figyelünk. A Játék minden mozzanatára, a Főszereplő minden rezdülésére, s úgy kísérjük, hogy minden pillanatban egy-egy fontos találkozás, lényegi mozzanat felé irányítsuk lágyan a figyelmét, segítsük az átélését. Abban hiszünk ugyanis, hogy ezek a fontos találkozások, lényegi mozzanatok átélése segíti elő leginkább a gyógyulást.