Blog

Az érintés csodája

2016. május 13. - Szerző: Oláh Kata

Az érintés öröméről a mindennapjainkban

Tavaly nyáron figyeltem fel rá először, a nyaralásunk alatt, amikor volt egy kis időnk egymásra és önmagunkra. Akkor éltem először tudatosan azt, milyen csodálatos élményeket tud adni egy másik ember teste. Hangsúlyozottan nem a szexuális élményekre gondolok (bár szögezzük le, az se kutya), hanem az érintés, az odabújás, a „kiskifli-nagykifli” örömére, a másik ember testének melegére, arra az energiára, ami belőle sugárzik. S hogyha egészen közel kerülünk egymáshoz, érezhetem a rezgését, az illatát, a jelenlétét, az erejét.

Azóta tudatosabb vagyok az érintésekre. Minden hétköznapi helyzetben figyelem, ki, mikor, hogyan ér hozzám, s milyen élmény ez nekem. A fodrász hajmosás közben. A csontkovács, amikor a gerincemet igazítja helyre. A természetgyógyász, amikor kinesio tape-pel tekeri körbe sportolásban megfáradt térdemet. A macska, aki üdvözlés gyanánt a bokámhoz dörgölőzik. A barátnőm, mikor rég nem láttuk egymást, s megölel. A kolléganőm, akivel reggelente „menetrendszerűen” ölelkezünk (ó igen, számtalan előnye van annak, ha valaki a szomatodrámánál dolgozik!). A másik barátnőm, aki együttérzőn teszi a vállamra a kezét, amikor elsírom magam. Az anyukám, akit megköszöntök anyák napján, s búcsúzáskor hosszan ölel. A férjem, aki reggelente, a szemét még ki sem nyitva, karjával engem keres.

Vágyom és igénylem az érintést. Korábban azt gondoltam, csak olyanoktól esik jól, akiket régóta ismerek és szeretek. A szomatodráma megmutatta, hogy ez a regula csakis az elmémben létezik. A programokon ugyanis elkezdtem tágítani a határaimat, s teljesen ismeretleneket is megölelni első üdvözlés gyanánt. És csodák csodája, ugyanolyan jól tud esni egy ölelés akkor is, ha előtte még nem ismertem az illetőt! Mély, kedves találkozások születnek így, s közben semmit sem tudok még a társamról. A legfontosabbat mégis tudom már: jólesik az érintése. Az elme címkéz, a lélek és a test pedig érez.

Jól ki lett ez találva, úgy hiszem. Nekünk, embereknek szükségünk van egymásra, ha gyógyulni, ha örömet átélni szeretnénk. Nincs gyógyítóbb egy mély emberi kapcsolatnál, egy valódi találkozásnál, az együttérzésnél, az érzelmek megosztásánál, egy másik ember szereteténél. És nincs gyógyítóbb egy másik ember érintésénél, tenyerének melegénél, ölelésének puhaságánál. Egymás nélkül nem tudunk gyógyulni, s egymagunkban örömünk is csak korlátozott. Érintve lenni, a szó minden értelmében, maga a csoda. Lenyűgözve figyelem ezt a világot.