Akkor a Gyógyító Nap se lesz gyógyító? És a Gyógyító Játék sem? És akkor hogyan fogok meggyógyulni? Hiszen nekem tüneteim vannak! Én elsősorban azért jönnék szomatodrámázni, mert üzen a testem, jelez valamit, amit nem értek, vagy éppenséggel érteni vélem, de nem tudom, hogyan tovább, mit kezdjek ezzel? Hogyan fogok akkor meggyógyulni? Mire számíthatok, ha eljövök szomatodrámázni?

Mit tehetnünk mi, akik időnként kétségeinkbe zuhanunk, időnként magasan szárnyalunk, mert a lelkünk mélyén érezzük, hogy van valami, egy egészen új minta, ami felé jó lenne menni, és jó volna kibontakoztatni azt, ám közben valahogy mégsem sikerül mindez?

Úton-útfélen olvashatjuk azt az - egyébként nagyszerű és hasznos - tanácsot, hogy "engedd el a múltat, és élj a jelenben". De mit jelent pontosan a múlt elengedése, vagyis hogyan modellezi mindezt a szomatodráma?

Amit a testünkkel, illetve mások testével kapcsolatban tapasztalunk, az egyaránt érinti a személyes és szociális önazonosságunk kérdéseit. A testkép alapvetően interszubjekív természetű: saját testképünk felépítése és fenntartása nem lehetséges társas közeg nélkül. Ily módon a test elfogadása szoros összefüggést mutat az identitásunkkal, hiszen a test eszköz annak alakításában, így nem választhatjuk el tőle.

A nyári villámdiéták margójára...

Az érintés öröméről a mindennapjainkban

Nem tudom, Veled előfordul-e ilyesmi, kedves olvasó, de velem időnként megesik, hogy azon kapom magam: történik velem valami, s ennek kapcsán, mintegy gombnyomásra, mindenféle negatív gondolat tolul az elmémbe. Általában önmagamat kritizáló, a helyzettel elégedetlenkedő, makacs kis jószágok, melyeket sokáig észre sem vettem, pusztán automatikusan igazként könyveltem el... Nézzük meg, melyek a legjellemzőbb, kognitív torzítások, amelyeket hajlamosak vagyunk elkövetni, akár anélkül, hogy észrevennénk.

Egy személyes gondolat arról, hogy nem mindig a legjobb megoldás, ha mindenáron tanácsokat és megoldást kínálunk valakinek, akinek éppen nehézsége van. Sokszor az együttérzés és a szeretetteli figyelem sokkal többet adhat...

... nem segíthet rajta, csak a pszichológus

A szomatikus marker hipotézis egy lehetséges, kutatásokkal alátámasztott modellje annak, hogyan szólnak bele érzelmeink és testérzeteink döntési folyamatainkba, cselekedeteinkbe, választásainkba, akár úgy, hogy a tudatosságunk csak másodlagos szerephez jut ebben. Zsigeri érzeteink gyakran előre jelzik egy-egy döntésünk várható kimenetelét, ily módon befolyásolva választásainkat. Legtöbbször jóval hamarabb annál, minthogy verbálisan számot tudnánk adni arról, miért cselekedtünk egy adott módon.