"Ahogy ott álltam és részt kezdem venni, egyre biztonságosabbá és igazabbá vált minden. Mindenki beszélt és hallgatott. Mindenkinek fontosabb volt a beszéd és mímelt a hallgatás. Éreztem, de nem zavart, csak nem értettem. Egy kicsit mindenki azért volt ott, hogy róla szóljon valami. Fogtam emberek kezét, és fogták az én kezemet is. Mintha ismernénk egymást, de már nem tudjuk, hogy honnan."

Ez az intuíció, vezettetés varázsa. Hiszen mindez akkor tud átélődni a legmélyebben, amikor az elménk nem tudja összerakni a helyzetet, nem tud egy ösztönös védelmet biztosítani nekünk, azzal a felkiáltással, hogy „ezt ne tedd, mert nagyon fog fájni és én meg akarlak védeni a fájdalomtól”.

Elkezdtünk egy új videósorozatot arról, mi is az a szomatodráma, hogyan és milyen témákkal érdemes játszani... Ez az első rész röviden mutatja be a módszer alapjait, és hogy idézzünk egy kicsit belőle:

Az elmúlt néhány évben mintha megnövekedett volna azoknak az írásoknak a száma, amelyek azzal foglalkoznak, hogyan lehetnénk egyre boldogabbak.Szinte alapkövetelmény lett, hogy boldognak kell lenni, mégpedig minden nap, minden percben.Mintha a szocializációnk arról is szólna, hogy fokozatosan megtanuljuk: melyek azok az érzések, amelyeket nem szabad érezni, és melyek azok a gondolatok, amelyeket nem szabad gondolni. Mi a helyzet valójában az érzelmeinkkel és a gondolatainkkal? Tényleg lehetséges egyszerűen pozitívra cserélni őket?

Az ókori görögöktől kezdődően létezik a filozófiában az a felfogás, hogy az érzelmek károsan befolyásolják a logikus, racionális gondolkodást, esetleg el is lehetetlenítik azt. Nyelvünk is hűen tükrözi ezt a dichotómiát: azt szoktuk mondani, hogy aki tisztán, hűvösen, racionálisan gondolkodik, az "hideg fejjel" gondolkodik. Ezzel szemben, akit érzelmei vezérelnek, azt "forrófejűnek" bélyegezzük, s arra biztatjuk, próbáljon meg érzelemmentesen, józan ésszel gondolkodni. Vajon ez valóban így van? Vagy érzelmeink hatása még a gondolkodásunkban is tetten érhető?

"Ez a tény igencsak megnehezíti a tudatos gondolkodás számára, hogy egy-egy érzelem külső inger hatására jött létre bennünk, vagy pedig belső mentális képeink, korábbi tapasztalataink alapján. Logikai úton persze legtöbbször kideríthető, azonban időnként alapos utánagondolást igényelhet, hogy érzelmeink vajon „valóságra”, azaz a külvilág eseményeire adott válaszok, avagy belső képeink, tapasztalataink, kognícióink alapján keletkeztek-e."

Néha, amikor körülnézek a világban, jólesik a szívemnek, hogy mennyire sokszínűek vagyunk mi emberek. Hogy mennyire sokfélék a nők és férfiak. Hogy végtelen a lehetőség arra, hogy felfedezzük mindazt, ami bennünk és másokban él. Ehhez a játékhoz pedig így vagy úgy mindig akadnak társak.

Avagy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?

Testünk a lehető legaktívabb résztvevője és színtere érzelmi életünknek, s nélküle egész egyszerűen nem tudnánk átélni érzelmeket. Ráadásul, a Szomatodrámán nagyon sokszor érzelmekkel dolgozunk, így már csak ebből a szempontból sem árt, ha megismerjük testi-lelki életünk egyik legfontosabb összetevőjét.

Tudom, hogy az év vége és az újévi fogadalmak úgy összetartoznak, mint a borsó, meg a héja. De mi lenne, ha most a fogadalmak helyett (vagy akár mellett) idén feltennéd magadnak ezt a három kérdést?