Blog

Hideg végtag

2016. április 7. - Szerző: Gere Viki

Ez az intuíció, vezettetés varázsa. Hiszen mindez akkor tud átélődni a legmélyebben, amikor az elménk nem tudja összerakni a helyzetet, nem tud egy ösztönös védelmet biztosítani nekünk, azzal a felkiáltással, hogy „ezt ne tedd, mert nagyon fog fájni és én meg akarlak védeni a fájdalomtól”.

Szomatodráma Alaptanfolyam. Kis csoportokban játék. Én, mint a Játékvezető segítője indultam a játéknak. Főszereplőnknek 3 szereplőre van szüksége, hogy megjelenítsen egy helyzetet az életéből. Kiválasztja a hideg végtagot, az epét és a nyirokrendszert. Ahogy elindul a Játék, szinte azonnal könnybe lábad a szeme és felismeri azt a családi dinamikát, ami már hosszú-hosszú ideje zajlik körülötte-vele. Egy akupunktúrás kezelés mutatott rá erre a három témára, amivel 13 éve már egyszer pont ugyanígy kezelték Főszereplőnket.


A szőnyegen azt lehetett látni, hogy a Hideg Végtag mindent megtesz annak érdekében, hogy Epét és Nyirokrendszert szétválassza. A szó szoros értelmében mindent. Szavak nélkül, csak mozgással. Olyan mozgókép tárult elénk, amit akár egy végeláthatatlan törzsi táncnak is lehetne definiálni.

Amikor egy kicsit megnyugodott a kép, a Játékvezető felkínálta Főszereplőnek, valamelyik szerep kipróbálását. Főszereplő beállt a saját szerepébe, amit már nagyon jól ismert. Egy rövid párbeszédet követően láthatóan megállt a dinamika, illetve ugyanaz a tánc folytatódott, ami a Játék kezdete óta. A Játék Vezetője kiválóan ráérzett arra, hogy az elmozdulást egy szerepcsere tudná segíteni, felajánlotta, hogy cseréljen szerepet a Hideg Végtaggal. (Főszereplőnek az elejétől már evidens volt, hogy melyik szereplő kit képvisel az életében, viszont tiszteletben tartva, hogy ezt nem fedte még fel, mi maradtunk a szervek-tünetek megnevezésénél) Főszereplő ezt a cserét nem nagyon szerette volna, azt mondta, hogy ő teljesen tisztában van azzal, hogy milyen az a szerep. Tudja, hogy milyen. Ez az a pont, amikor a Játékvezető tudja kísérni a Főszereplőt, hogy a TUDÁS szintéjéről a MEGÉLÉS-MEGÉRZÉS szintjére kerülhessen. A Főszereplő akkor mondott igent erre a szerepcserére, amikor a szerep átélését ajánlotta meg a Játékvezető, ami kiegészíti, sőt van, amikor felül is írja a tudását egy bizonyos szerepről.


A Hideg Végtag szerepben Főszereplő kifejezte, hogy ő semmi mást nem akar, csak irányítani. Itt már kiderült, hogy ő (Hideg Végtag) a Főszereplő édesanyja, Epe a férje és Nyirokrendszer maga a Főszereplő. Ő a férjét egy szerencsétlennek, semmire nem jónak titulálta, érződött benne a lenézés, megvetés. A férj láthatóan küszködött, a lánya mellett volt, de ugyanakkor szívesen ment volna a felesége felé is. Ez volt az a pont, amikor engem behívott a Játék.

Megkérdeztem a Játékvezetőt, hogy beállhatok-e mert hívásom van. Ő ezt engedte, így beálltam a Valakinek. Egyet tudtam, hogy szerettem volna magamra terelni az édesanya figyelmét. Amikor megkérdezte, hogy ki vagyok, mondtam, hogy az a Valaki, akit irányíthat. Amikor ezt kimondtam, iszonyatos fájdalom ment keresztül a testemen. Úgy éreztem, hogy a szívem szétszakad és egyből tudtam, hogy az édesanya fájdalmát érzem. Ezt vissza is jeleztem neki már zokogva. „Érzem a fájdalmadat” És ekkor már tudtam, hogy én az vagyok, aki ezt a fájdalmat generálta benne. Ott és akkor mindent megtettem volna, hogy visszavegyem a terhet, amit rátettem. Egy csodás találkozás volt, közelebb tudtam hozzá menni, éreztem, hogy ő a lányom. Visszakértem tőle mindazt a terhet, amit én tettem rá és ő vissza is tudta adni nekem. Nagyon bensőséges, sírós-felszabadulós együttlét volt ez, amiben szülő és gyermek a szőnyegen megnyugvást talál. Ezek után édesanya mosolyogva tudott visszatérni férjéhez és lányához. Úgy tudtak egymáshoz kapcsolódni, ahogy lehet, hogy már nagyon régen, ha egyáltalán…


A Játék lezárásánál megtudtam, hogy én Főszereplő anyai nagypapája voltam. Tehát, mint apa tudtam kapcsolódni a lányomhoz. Itt jön be az, amikor a Játék úgy alakul, hogy a szereplő az adott szerepben a saját életét is éli. Engem is elhagyott apukám, ahogy a Játékban is ez kiderült.

Én már sokszor játszottam ezzel a témával, több módszerrel is, csak mindig az maradt ki, hogy apukám szerepében meg tudjam élni mindazt, amit ő érezhetett. Ahogy ő érezte az én fájdalmamat, és ahogy ő „feloldozhatott” engem azzal, hogy ennek a felelősségét visszavette tőlem. Így lesz egy Játékból kettő és így érthető az is, hogy engem miért húzott be a Játék anélkül, hogy tudtam volna, hogy milyen szerepbe állok be a Játékba.

Ez az intuíció, vezettetés varázsa. Hiszen mindez akkor tud átélődni a legmélyebben, amikor az elménk nem tudja összerakni a helyzetet, nem tud egy ösztönös védelmet biztosítani nekünk, azzal a felkiáltással, hogy „ezt ne tedd, mert nagyon fog fájni és én meg akarlak védeni a fájdalomtól”.


Amikor már a kis csoportunk szünetre ment, egy kérdést még feltettem Főszereplőnek, hogy mi történt pont 13 évvel ezelőtt, amikor, ahogy mondta a Játékban, szintén ezzel a tünetegyüttessel kezelték. A válasza az volt, hogy akkor ment el egy babája a várandósság alatt. És most, 13 évvel később szintén gyermekvállalás előtt állnak a férjével…