Tapasztalatom szerint a szőnyegen, amikor újraélődik egy-egy akár „pattnak” mondható helyzet, a főszereplő új erőforrásokhoz tud jutni, amennyiben bátorítást, támogatást kap a kísérőtől. Az Anya-Lánya párbeszédet követve kiderült, hogy Anyuka nagyon nehéz sorssal, gyermekorral bírt. A főszereplő először csak kívülről nézte, ahogy a Nagymamája és Anyukája számára eddig ismeretlen módon kapcsolódtak egymáshoz. Ennek a látványa is mélyen megérintette, hiszen ez volt az, amit eddig ő nem tapasztalhatott meg. Ennek a megindultságnak az érzésével tudott immáron közeledni Anyukájához, visszamenni egy kicsit az időben, gyerekként az ölébe hajtani a fejét és megkapni mindent, amit most már meg tudott adni az Anyukája neki. Csodálatos pillanatok ezek, amikor látjuk a főszereplő arcán a változást, a kisimulást, még akkor is, ha könnyek folynak az arcán.

Az elmúlt néhány évben mintha megnövekedett volna azoknak az írásoknak a száma, amelyek azzal foglalkoznak, hogyan lehetnénk egyre boldogabbak.Szinte alapkövetelmény lett, hogy boldognak kell lenni, mégpedig minden nap, minden percben.Mintha a szocializációnk arról is szólna, hogy fokozatosan megtanuljuk: melyek azok az érzések, amelyeket nem szabad érezni, és melyek azok a gondolatok, amelyeket nem szabad gondolni. Mi a helyzet valójában az érzelmeinkkel és a gondolatainkkal? Tényleg lehetséges egyszerűen pozitívra cserélni őket?

Az alábbi beszámoló hű bepillantást enged egy szomatodráma játékba, egy szereplő szemszögéből. Azoknak javasljuk elolvasni, akik nem ijednek meg az intenzív érzésektől...

A kép amit kívül látunk az, amit magunkban létrehozunk. Ha ezt felismerjük, a változtatás lehetősége is a kezünkbe kerül.

Az alábbiakban a Szomatodráma Közösség egyik oszlopos tagjának, Istvánnak a gyógyulás-történetét olvashatod. István ma már alapképzős, a Szomatodráma Alaptanfolyam novemberben indult, 12. évfolyamának tagja. Az út, amit megtett, csodálatos és lenyűgöző, tanulságos és hitet adó mindannyiunk számára!

... avagy felfedezőúton elrejtett kincseink felé...

Testünk a lehető legaktívabb résztvevője és színtere érzelmi életünknek, s nélküle egész egyszerűen nem tudnánk átélni érzelmeket. Ráadásul, a Szomatodrámán nagyon sokszor érzelmekkel dolgozunk, így már csak ebből a szempontból sem árt, ha megismerjük testi-lelki életünk egyik legfontosabb összetevőjét.

Az élet kevésbé várt ajándékai

Soha nem tudtam megbarátkozni a helyzettel, nekem vajon miért nincsenek lábformájú lábaim?

Részlet a Mit üzen a tested? című könyvből