Blog

Homályok a látásunkban - homályok az életünkben (?)

2016. február 23. - Szerző: Dr. Ungváry Lilla

A kép amit kívül látunk az, amit magunkban létrehozunk. Ha ezt felismerjük, a változtatás lehetősége is a kezünkbe kerül.

Radikális öngondoskodás. Ezeket a szavakat használja dr Buda László arra, amikor a szemléletváltásról beszél, amire szükségünk van az egészségügyben. Merthogy a rendszer omladozik, túlterhelt, nem bírja a rá háruló nyomást. Az emberek viszont továbbra is betegek és egyre inkább elveszettek és tanácstalanok.

Én, aki a látással, a szembetegségek gyógyításával töltöm az életem, azt teszem ehhez hozzá, hogy a látás rendkívül személyes élményünk és annyira egyedi, ahogy a gondolkozásunk is az. A látásunk, látásmódunk sok mindent befolyásol - például azt, hogy egy képet, történetet hogyan élünk meg, fogadunk be, dolgozunk fel. Ahány ember, annyiféle benyomás keletkezik a világról. Ami bennünk zajlik, azt vetítjük ki, azt vesszük észre másokban is. Amikor valaki elkezd felelősséget vállalni és megoldásokat keresni az életében felmerülő problémáira, legyen az az egészsége, a karrierje, a párkapcsolata vagy bármi, akkor egy nagyon radikális fordulat következik be: áldozatból főszereplővé válik. És míg az áldozat passzív, elszenvedő addig a főszereplő aktív és befolyásolni tudó résztvevője az élet- játéknak.

A látásunkban megjelenő homályok a bennünk lévő homályok. Nincs külön szem, meg fénytörés vagy dioptriák, hanem érzékelő elme, személyiség van, akinek egyszer a fény érzékelő rendszere ezt a megoldást hozta létre. Valamit nem engedett az elméje élesen látni. Az éles képet valami elhomályosította.

Mit kezdesz ezzel a történettel? Felteszel egy szemüveget és a kép ismét éles lesz? Egészen biztos, hogy ez történik? Vagy valami más?

A praxisomban különleges történeteket hallok arról, kinek milyen a látása. Sokszor már a történet is magáért beszél és megmutatja, miben is szeretne a probléma a segítségére lenni a látónak, az agynak ami a szemek mögött van. Máskor változatos módokon és módszerekkel kell megkeresni a történetet, hogy a főszereplő ismét találkozhasson a szereplőivel, megelevenedjen a kép, a probléma, a struktúra, a kapcsolat rendszer, ami működteti az ő egyéni világát.

Az utóbbi egy évben számtalan szomatodráma játékban vettem részt, ahol a főszereplők a látásuk problémáival játszottak. Rendkívül változatos képeket élhettünk meg együtt és sok rácsodálkozást is. Mert sokan rendelkeztek már a játék elején valamiféle elképzeléssel aztán azt élték meg, hogy valahová egészen máshová juttatja el őket a játék. Ezért is hoztuk létre a gyógyító játékok látásproblémákra tematikus délutánokat.

A radikális öngondoskodás egy új belső és külső kapcsolódási lehetőséget rejt mindannyiunk számára. A hang, ahogy magunkhoz és magunkkal beszélünk, ugyanaz mint ahogy másokkal beszélünk. A kép amit kívül látunk az, amit magunkban létrehozunk. Ha ezt felismerjük, a változtatás lehetősége is a kezünkbe kerül. Ha teljes figyelmünkkel odafordulunk szerveinkhez, homályainkhoz, elkezdjük „emberszámba„ venni őket, ha együttérzés ébred bennünk irántuk, vagy talán szeretet, hála, megbocsájtás, azzal elkezdődhet belső és külső világunk tisztulása, élesedése, fényesedése.