"Hasznos kiindulópontnak tűnik, ha a testedre úgy gondolsz, mintha egy kisgyermek lenne. Így nyilvánvalóbb lesz számodra, hogy elsősorban elfogadással, szeretetteli figyelemmel, gyengédséggel tudod irányítani. Ha egy pici gyereket e helyett rendszeresen behódolásra kényszerítesz, erőfölényeddel visszaélve „idomítasz”, a hosszú távú következmények beláthatatlanok! Saját egészségi problémáink esetén is hasznos, ha felidézed a kisgyermekhez fűződő viszony metaforáját. A megsérült, beteg, lázas kisbaba elsöprő erejű elfogadást, együttérzést, figyelmet, törődést vált ki belőlünk, és ez a szeretethullám jelentős mértékben támogatja az öngyógyító folyamatokat. Erre a gyengédségre felnőtt korunkban is szükségünk van, ha baj ér." Részlet a Mit üzen a tested? című könyvből