Nemrégiben volt a hála (és a béke) világnapja. Úgy tűnhet persze, ma már mindennek van világnapja (talán egyszer majd a szomatodrámának is lesz), és nem is tudni pontosan, honnan indult ez a hagyomány. Ezzel együtt érdemes lehet odafigyelni, melyik „mezei” hétköznapot milyen világnapnak szentelték, hiszen talán van számunkra egy fontos üzenete.

Manapság szinte mindenünnen a stresszről hallani – legtöbben talán érintettek is vagyunk benne – így aztán nagyon is ismerős lehet ez a téma. Pláne most, amikor elkezdődött újra az iskola, vagy éppen csak a szokásos őszi „évkezdés” a gondtalanabb nyári pillanatok után, aktuálissá válhat a kérdés, hogy mi is az a stressz, és ami még fontosabb: mihez kezdhetünk vele?

A nyaralás, az utazás, a megváltozott környezet pihentető és inspiráló lehet, ezt mindenki tudja. De azért gondolkodjunk el egy kicsit azon, miért is vált ez az egész olyan fontossá...

Avagy hogyan keretezhetjük át szorongásaikat, s milyen előnyökhöz juthatunk általuk?

Azok a részeink, melyeket el akarunk tüntetni, mindig visszatérnek.

Ha változni szeretnénk, akkor változtatni kell. Szükség lesz hozzá a kreativitásunkra, az intuíciókra, a kitartásunkra, s nem ártanak hozzá támogatók sem.

Itt a tavasz. Ezt nem csak onnan tudom, hogy reggel, amikor kinézek az ablakon, egyre gyönyörűbb a természet. Hanem onnan is, hogy a közösségi oldalam hírfolyamát elárasztják a futni készülő, éppen futó vagy a napi távot már letudó emberek képei és az elkövetkező, a sorban kinek-kinek a legaktuálisabb, különböző távokon elindított futóversenyek eseményei.

Április tréfa az "antiszomatodrámás" szemléletmódról. Vigyázat, a szöveg iróniát tartalmazhat!

Vajon mitől függ, mennyire vagyunk aktív alakítói saját életünknek?