Vajon van-e jelentősége annak, mit gondolunk egy betegségről, s annak várható kimeneteléről?

Rendhagyó szomatodráma játék egy cicával

Közeledik AZ Ünnep, amit oly nagyon várunk. Várjuk, hogy elhozzon valamit, ami egész évben hiányzott. Időt a megnyugvásra, a lelassulásra és a megérdemelt pihenésre. Aztán egyszer csak észrevesszük, hogy amire áhítozunk, huss, elillant, és idén sem úgy éltük meg, ahogy szerettük volna...

Sok szó esik mostanában a bántalmazó kapcsolatokról. A médiában is gyakran megjelenik ez a téma, a közösségi oldalakon #maybehedoesnthityoubut hashtaggel szinte vallomásáradat indult meg a bántalmazottak részéről. (Bár szögezzük le, a bántalmazás a legkevésbé sem nemspecifikus!) Úgy tűnik azonban, sokkal többen élünk bántalmazó kapcsolatban, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk...

És egy derékfájás története

Nem ismertük egymást, sokakkal sohasem fogok találkozni többé, mégis nagyon sok közös van bennünk. Közös történetek, közös érzések, közös megélések. Nem vagyok egyedül.

Mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha lehetne közvetlenül beszélgetni az emberi testtel... azaz a gondolattól a megvalósításig.

Egy humorista a mély szomorúság boldogító hatásáról.

A női test a figyelem középpontjában.

Másképp is megközelíthetjük a magas vérnyomást.