Az is igaz, hogy a háláról is sokat lehet olvasni manapság. Arról a különleges érzésről, melynek gyógyító erejét pszichoneuroimmunológiai kutatások is igazolni látszanak. Legtöbben hajlamosan vagyunk azt gondolni, hogy aki boldog, az hálás. Úgy tűnik azonban, a dolog épp fordítva működik: aki hálás, az boldog . Közhelynek hangozhat, ám a hétköznapok sodrában gyakorta elfelejtjük: még a legnehezebb nap is tele van apró pillanatokkal, amelyekért hálásak lehetünk. Hát még az egész életünk!

Van a szomatodrámában egy különleges játékfajta. Úgy hívjuk, Hála-játék vagy Pozitív Játék. Általában hosszabb programok, Elvonulások, Alapélmények vége felé kerülnek elő ezek a játékok. Mindig titkos örömet érzek, amikor marad idő ezekre a szívmelengető pillanatokra. E játéktípus lényege, hogy a kiindulópont egy olyan téma, ami a Főszereplő életében jól működik, ami inspirálja, amire büszke, ami boldoggá teszi. A különféle tünetekből, betegségekből kiinduló Játékok után jólesik néha az élet napfényes oldala felé terelni a figyelmünket…

Az egyik legszebb emlékem egy Gyógyító Napon játszott Hála-játék. Négy résztvevő volt a kis csoportunkban, mindnyájan először vettek részt szomatodráma programon. Három Játékot már játszottunk, egy szőke, mosolygós hölgyön volt a sor, hogy Főszereplő legyen. A hölgy elmesélte, neki nincsen betegsége, tünete. Igazából ma van a születésnapja, a Gyógyító Napon való részvételt is ajándékba kapta valakitől. Miután amúgy „szomatodrámásan” gratuláltunk neki (azaz alaposan megölelgettük), és kifejeztük jókívánságainkat, meséltem a hölgynek a Hála-játékról. Talán a születésnapja egy remek alkalom lehet, hogy találkozzon három olyan személlyel, minőséggel, dologgal az életében, amelyekért hálás, amelyek gazdagítják, örömmel töltik el. (Azért hárommal, mert ennyi Szereplő állt rendelkezésre.)

Először nem értette, mire volna jó ez. Arra biztattam, csak próbálja meg, ha érez ehhez kedvet. Egészen más érzés beszélni valamiről, mint a szőnyegen, játszótársak segítségével átélni valamit… A hölgy végül belement, és kiválasztott három Szereplőt. Beállította őket, egy bájos és hívogató zsánerképet alkotott életének pozitív, örömteli mozzanataiból. Egy darabig kívülről nézte a megelevenedő képet, majd arra biztattam, ha van kedve, álljon be a szőnyegre, érezze meg belülről mindezt. A hölgy belépett a Játékba, és egyenként a Szereplők szemébe nézett. Nem volt szükség szavakra. Én a szőnyeg szélén álltam, figyeltem az arcát. Egyszerre ragyogott fel rajta éteri mosoly, és futották el a szemét a könnyek. A meghatottság, a túlcsorduló öröm és hála könnyei. Percekig állt a Szereplőkkel összeölelkezve, sírva-nevetve, kipirult arccal. A zárókörben elmondta, azt érzi, hogy minden porcikáját átjárja az életöröm és a hála. Hát kell ennél jobb születésnapi ajándék?

Én pedig, a hála világnapja után néhány nappal azt kívánom mindnyájunknak, legyen az életünk egy igazi Hála-játék!