Mi is tehát a stressz? Mik a jellemzői? És legfőképpen: mitől olyan betegítő, hogy ma már számtalan, stresszbetegségként ismert tünetegyüttessel találkozhatunk? Ebben a bejegyzésben és a következőkben erre keressük a választ, és közben arraa még égetőbb kérdésre is, hogy mit tehetünk, ha tartós stresszhatások érnek bennünket? Hogyan siethet a szomatodráma a segítségünkre ezekben a szorongató pillanatokban?

A hétköznapi nyelvben a stressz szót általában valamiképpen az idegfeszültség szinonimájaként használjuk . Amikor arról panaszkodunk, hogy „stresszes vagyok” akkor leggyakrabban azt értjük alatta, egy vagy több nehézséget élek át, valami rendkívüli történik az életemben, amivel nehezen küzdök meg, és emiatt feszült, zaklatott vagyok. Ez legtöbbször egy egyszeri, rendkívüli esemény (akut stressz), ám az is előfordulhat, hogy hosszabb időn át fennáll egy nehéz, feszültséggel terhes helyzet (krónikus stressz).

A stressz szót magát Selye János alkotta meg, illetve ő adott neki pszichológiai és élettani jelentést. Eredetileg az angolban a mérnöki szaknyelvben volt ismeretes. Olyan erőket jelöltek vele, amelyek valamilyen ellenállásra hatnak. (Selye eredendően distresszről és eustresszről, azaz rossz és jó stresszről beszélt, ám a hétköznapi nyelvhasználatban egyszerűen stressznek nevezzük a distresszt, azaz az ártó, kellemetlen negatív hatásokkal járó hatásokat). Maga Selye úgy tekintett a stresszre, mint pusztán biológiai folyamatra, a testben lezajló események sorára, mely mindnyájunkban ugyanúgy zajlik le. Nem is ’idegfeszültség’ értelemben használta a kifejezést – hiszen stresszreakciók idegrendszerrel nem rendelkező élőlények esetében is előfordulhatnak. Nem beszélve arról, hogy élhet át valaki úgy is stresszt, hogy nincs ennek tudatában, nem érez feszültséget, ám a testében nagyon is észlelhető élettani változások zajlanak mindeközben .

A pszichológiai stresszállapot akkor jön létre, amikor olyan helyzetekkel találkozunk, amely saját megítélésünk szerint meghaladja rendelkezésre álló erőforrásainkat. Stresszor (stresszt okozó tényező) pedig szinte bármi lehet, amelyre nincs elérhető megfelelő válaszkészületünk. E stresszorok közös jellemzője, hogy bekövetkezésük általában előre nem megjósolható, ezáltal nem tudjuk kontrollálni őket, és jellemzően képességeink határait érintik, ezért az énképünkre is negatívan hatnak.

Ma a legtöbb stresszor érzelmi eredetű. Az érzelmi traumák, vagy akár csak az ezzel való fenyegetettség érzése is éppolyan stresszor szervezetünk számára, mint amikor a körúton szemben találjuk magunkat egy elszabadult, láthatóan éhes kardfogú tigrissel. Sőt, a hosszú ideig tartó érzelmi feszültségek sok szempontból betegítőbbek, mint egy hirtelen lezajló inger-stresszválasz reakció.

Éppen ezért lehetséges a Gyógyító Játék segítségével eredményesen kezelni a stresszt. Hiszen a Játék során gyakorta olyan érzelmekkel találkozunk, melyek régóta jelen vannak életünkben, pszichékben, és stresszorként működnek testünk számára. Az ezekkel az érzelmekkel való találkozás, átélésük, megértésük, „beölelésük” gyógyítóan hathat egészségünkre, csökkentve a stressz okozta ártalmakat.

Hamarosan folytatjuk...