Azok a részeink, melyeket el akarunk tüntetni, mindig visszatérnek.

Ha változni szeretnénk, akkor változtatni kell. Szükség lesz hozzá a kreativitásunkra, az intuíciókra, a kitartásunkra, s nem ártanak hozzá támogatók sem.

Április tréfa az "antiszomatodrámás" szemléletmódról. Vigyázat, a szöveg iróniát tartalmazhat!

Vajon mitől függ, mennyire vagyunk aktív alakítói saját életünknek?

Vajon van-e jelentősége annak, mit gondolunk egy betegségről, s annak várható kimeneteléről?

Rendhagyó szomatodráma játék egy cicával

Sok szó esik mostanában a bántalmazó kapcsolatokról. A médiában is gyakran megjelenik ez a téma, a közösségi oldalakon #maybehedoesnthityoubut hashtaggel szinte vallomásáradat indult meg a bántalmazottak részéről. (Bár szögezzük le, a bántalmazás a legkevésbé sem nemspecifikus!) Úgy tűnik azonban, sokkal többen élünk bántalmazó kapcsolatban, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk...

A női test a figyelem középpontjában.

A lelkem legmélyén hosszú éveken át volt egy illúzióm, hogy az önismeret és önszeretet eszközeivel meg tudom magam „javítani”, és lesz egyszer majd egy pillanat, amikortól fogva nem fogok hiányt, fájdalmat, félelmet érezni... Aztán egyszer csak átéreztem, hogy sosem gyógyulhatok ki önmagamból.

Ebben a bejegyzésben és az előzőben egy-egy Gyógyító Játék leírását olvashatod. Mindkettő Szomatodráma Játékvezető írása, mindkét Játék a nyári Elvonuláson történt, s mindkettő egy-egy térdről szól. Ez most a baltérdről, az előző pedig a jobbról. Két térd, két benső világ, két üzenet - sokszínűségünkben, ezerarcúságunkban egyformák vagyunk.