Az alábbi levelet olvasva valami nagy-nagy örömhullám öntött el, magam sem értettem elsőre, miért.

Kreatívan élni, szerintem annyit jelent, mint merni néha meglepni magunkat, átugrani a beilleszkedés és konformitás villanypásztorán (amelyben már rég nincs áram), új mintákat teremteni ott, ahol a régiek már elavultak.

Talán már hallottad tőlem, hogy a “szomatodráma” szót nem én találtam ki. Pontosabban: nem kitaláltam, hanem "ajándékba kaptam". És amikor a képzeletemben megjelent – először csak a szó –, valahogy úgy éreztem, van még mögötte felfedezésre váró tartalom. A döntés rajtam állt: akarom-e az időmet, energiámat arra szánni, hogy ezt a megsejtett tartalmat kibontsam, realizáljam, divatos szóval: “manifesztáljam”?