Blog

Olvasói levelek: Gyógyító Játék 82 évesen

2015. október 14. - Szerző: Dr. Buda László

Az alábbi levelet olvasva valami nagy-nagy örömhullám öntött el, magam sem értettem elsőre, miért.

Az alábbi levelet olvasva valami nagy-nagy örömhullám öntött el, magam sem értettem elsőre, miért. Aztán rájöttem, hogy azért, mert bennem is van egyfajta félelem: minél idősebbek vagyunk, annál fáradtabb a testünk, annál merevebb a lelkünk, annál kevesebb a remény a gyógyulásra...

Íme a levél:

"Kedves László!


A múlt évben részt vettem egy napos SzomatoDráma foglalkozáson, amelyet te tartottál. 82 évesen is nyitottan voltam jelen és reméltem, hogy a viszkető bőrbetegségem okait sikerül megközelíteni. Az utolsó "játéknál" én voltam a főszereplő, és az a megdöbbentő élményem volt, hogy a társaim ismeretlenül pontosan megszemélyesítették, leképezték és bemutatták, hogy mi áll a háttérben. Nem írhatom azt, hogy egycsapásra bekövetkezett a javulás, ezt több hónapos folyamatnak tartom, de jelenleg alig áll fenn a problémám. Korábban az állandó viszketésen és a rendszeres vakarózásokon alig tudtam uralkodni, még úgy sem, hogy tudtam, ezzel a bőröm állapotát tovább rontom. Ma szinte ilyen tünet nélkül élek, ha időnként érzek is ingert, teljesen kezelhető, nem okoz problémát. Úgy gondolom, hogy sokat segítettek a Gyógyító Napon történtek, azóta is sok mindent teszek magamért és az életemben fontos családtagjaimmal való kapcsolataimért. (E)"

Visszaemlékezve: az én nagyapám is időskori viszketegségben szenvedett, egyik kenőcs jött a másik után, egyik diéta váltotta a másikat, de sajnos semmilyen gyógyír nem használt...

A levélíró hölgy bátran elindult, hogy szembe nézzen önmagával, és azután elég elszánt volt ahhoz, hogy felismeréseit a mindennapi gyakorlatba ültesse.

Úgy tapasztaltam, a legmakacsabb tünetek is ritkán élik túl, ha egyszerre 3 dologgal találkoznak:


1) szeretetteli figyelemmel
2) a rejtett összefüggések tudatosításával és
3) következetes gyakorlati változtatásokkal.