Erik:Hasznos, fontos, élvezetes! Köszönöm!

Zsuzsa:Beigazolódott, amit sejtettem. Működik a módszer.

Ábel:Remekül éreztem magam, a módszer zseniális, az emberek nagyszerűek, a hangulat remek volt.

Miklós:Egy csomó ismeretlen, „idegen” közé érkeztem 2 napja, és most egy csomó ismerős, jóbarát és „sorstárs” köréből távozom. Köszönöm, hogy megteremtettétek ehhez a teret, hogy néhány napra önmagam lehettem!

Richárd:Közelebb kerültem ahhoz, hogy ki vagyok, és ki nem vagyok. Ki akarok, ki nem akarok lenni. … Köszönöm szépen a szerető támogatást, elfogadást és nyitottságot, amit éreztem.

Lajos:Kissé bizonytalanul - nem tudva, mit várjak - jöttem el Hozzátok, közétek. Az első nap után szerettem volna hazamenni. (Hál’Istennek nem egynapos volt.) Aztán a második nap felétől kezdetm érzékelni, hogy jó helyen vagyok. Kezdetm otthon lenni - magamban is. És a megélésem folyamatosan fokozódott. Bár nem tudtam megengedni magamnak a teljes átélést, mégis minden a helyén volt, egy folyamat része, állomása, ami kihegyhatatlan volt. Megerősödtem önmagamban és megerősödött a bizalmam az emberekben, hogy jó hely a világ és - ha akarjuk - általunk is jobbá válik. Köszönet mindenért!

Márti:A SzomatoDráma közösségben olyanok közt élhetem meg a testi-lelki közelséget, akik még sosem bántották egymást igazán. Minden pillanatot megragadok, hogy ebben az érzésben lebeghessek.

Kata:Ennek a napnak köszönhetően átszakadt az a gát, ami nem engedte, hogy megéljem a nőiességemet. Már régóta és több módon próbáltam ezt elérni, ma végre sikerült.

Andi:Kételkedtem benne, hogy ennyi ember, ennyi idő alatt ennyi mindent kaphat, de már tudom, hogy ez lehetséges – legalábbis nekem sikerült!

Anna:Egy élmény volt számomra a tegnapi nap, tényleg nagyon szeretetteli volt a légkör egész nap folyamán, sajnáltam hogy vége. Szívesen maradtam volna még. Jó volt átélni mindazt amiről eddig csak olvashattam. Nagyon sokat kaptam! :)) Köszönök nektek mindent!

Ági:Köszönöm a könnyed, játékos lehetőséget, ami nekem biztonságot és életet adott.

Laci:Számomra óriási élményt jelentett ez az intenzív játék. Bámulatos volt megtapasztalni, hogy ez a számomra idegen 4 ember, akivel a sors itt összehozott a kiscsoportban, milyen gyorsan bizalmas és alkotó-segítő viszonyba került egymással. Sokat adott nekem ez a délután. Köszönöm.

Klári:Hogy mit adott ez a 3 nap? Sírást, nevetést, örömöt, harcot, ölelést, elfogadást, játékot, megbocsájtást, szeretetet és összetartozást. Rövidebben? Lelki békét. Csodát. A tapasztalatot, hogy jó lenni és érezni.

Bogi:Ez a pár óra elegendő volt számomra, hogy megfigyeljem mit üzen a testem. Az üzenet fejtegetésében egy nagyszerű csoport volt segítségemre és én is részt vehettem abban, hogy máshoz is eljusson a testének az üzenete.

János:A módszer hatékony, emberközeli és gyakorlatias.

Nikol:Ahogy telik az idő, egyre több problémám akad a testemmel, de egyre kevesebb érzelmet engedek szabadjára, pedig töprengek ezeken a problémákon, de nem hiszem, hogy a könnyek vagy a nevetések segítenének. Pedig mindig is tudtam, éreztem, hogy ezek a dolgok valahol összefüggnek. És egyszer csak utamba került Buda László könyve, a SzomatoDráma és tudtam, hogy ez az, amit nekem ki kell próbálni, de nem tettem felé további lépéseket, azon túl, hogy elolvastam a könyvet. Vágül jött a testemből az ordítozás, fájdalmas ordítás, mely idevezetett Dobogókőre, a SzomatoDrámás elvonualásra. És a fájdalmam, feszültségem és egyéb pár nyavalyám sírva-röhögve került felszínre és óriási megkönnyebbüléssel és elfogadással megy tovább a maga útján.

János:Egy jó délutánban volt részem. A szervezés, a játék indítása profi volt. Jó érzés volt tanulni az új helyzetekből és még jobb érzés volt átadni az érzéseket, amiket átélhettem a szerepekben. Bármikor ismételhetjük!

Kata:Meghökkentő volt és sok mulatsággal, örömmel, átértékelő infóval szolgált.

Edina:A hétvégén megtanultam, hogy működik egy család, milyen egy család.

Alíz:Barátságos, meghitt, őszinte és családias környezetben töltöttünk el 3 napot, ahol az érzések, érzelmek hulláma váltakozó intenzitással hömpölyögtek felénk. Érdekes volt ráébredni, hogy mennyi emlék, fel nem dolgozott trauma, meg nem oldott konfliktus lakozik mindannyiunkban és hogy mennyire csodálatos érzés korábban számunkra ismeretlen emberekkel együtt sírni és nevetni a felismerésben. Csodálatra méltó az az elhivatottság, amivel Laci és a segítők támogattak bennünket az elmúlt 3 napban és fáradtságot nem ismerve segítettek feloldani a gátlásainkat, támogatni fájdalmunkban és ünnepelni sikereinkben.