Aliz:Amióta a kezembe került a könyved, érzem, hogy nekem ezzel a módszerrel dolgom van. Az a gondolat, hogy gondoskodó szeretettel forduljunk a testünkhöz, önmagunkhoz, alapjaiban változtatta meg az addigi életszemléletemet. Óriási felismerés volt számomra, hogy hiába próbálom meg fejleszteni magam különféle önismereti tréningeken – ha az önszeretet és önelfogadás hiányzik, mindig visszatérnek ugyanazok a problémák az életembe. A könyved hatására döbbentem rá, hogy máshogy is hozzáállhatnék magamhoz, a problémákhoz. Korábban, ha valami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, elkezdtem hibáztatni, kritizálni, ostorozni magamat – amitől csak még mélyebbre kerültem a gödörben. Mára megtanultam együttérző lenni saját magammal. Most már nem a hibákat keresem, hanem próbálok a probléma mögé nézni. Ebben óriási segítségemre van a testem: nemcsak figyelem a jelzéseit, hanem relaxált állapotban rendszeresen kommunikálok is a szerveimmel. Ez, és a gyógyító játékok segítettek abban, hogy kigyógyítsam magam az endometriózisból, és hogy teljesen másképp álljak hozzá a testemhez, a gyógyulásomhoz, mint addig.

Judit:A Szomatodrámát olyan nagy dolognak tartom, hogy… csuda. Legszívesebben más országokban is megismertetném.

Gyöngyi:A SzomatoDráma módszer gyakorlása segítségével olyan csodálatos minőségi változást tapasztalok meg az emberi kapcsolataimban, amivel korábban nem volt dolgom. Elmélyült és szeretettel átitatott valamennyi így megélt kapcsolódásom, sokkal könnyebb és természetesebb, mint azelőtt. Egy olyan minőség, amit talán nem tudok szavakkal kifejezni.

Kata:Nem voltak különösebb elvárásaim, amikor elkezdtük a találkozásainkat. Nagyon kíváncsi voltam, és miután magával ragadott a légkör, a személyek és a Te személyiséged,nyitottan vártam, hogy meggyőzve érezzem magam. Elképesztő élményeim, tapasztalásaim voltak az együtt töltött hónapok alatt. Az egyik utolsó leveledben írtad: "A gyógyulás nem annyira cél, inkább a Játék nagyvonalú ajándéka, természetes következménye." Tökéletes leírása a folyamatnak, köszönöm, hogy részese lehetek!

Ági:ÉN mozgatok mindent?! A családom tagjai, a kapcsolataim, a hozzájuk való viszonyom tükröződnek a szerveim, a testrészeim működésében, érzeteimben! Úristen! Mi az az erő, amely jobban tudja, ismeri az életem szövetét alkotó szálakat, mint én magam? A nagy ÉN? Erre vezetget engem a Szomatodráma.

Nóra:Ajánlom jó szívvel mindazoknak, akik test és lélek kapcsolatát kutatják.

Éva:"Sok tapasztalatot szereztem ezalatt az idő alatt. Azt már tudtam, hogy milyen teljes szívvel a másik felé fordulni, odaadni a teljes figyelmemet. Most azt is megtapasztalhattam, milyen az, amikor felém fordulnak ugyanígy, hogy idegen emberek a bizalom szemüvegén át néznek és hogy rájuk bízhatom magam, hogy másvalaki problémája bennem is ott van és az ő játékával megláthatom a magamét. Hogy lehet sírni és lehet nevetni.Hogy az első látásra nem szimpatikus emberből hogyan lesz nagyon közeli ismerősöm, hogy én sem vagyok több, vagy kevesebb, mint ő. Nagyon hálás vagyok, amiért rám talált ez a módszer és hálás vagyok azért, ahogy ezt Te átadod. Hálás vagyok a barátaimnak, hogy biztattak, jöjjek, mert ez nekem való. Hálás vagyok a férjemnek, aki rábólintott, hogy igen, finanszírozza. Hálás vagyok mindazoknak, akikkel segítjük egymást a játékainkban.És hálás vagyok magamnak, amiért belevágtam és végre elkezdtem magammal, a testemmel foglalkozni. Köszönöm!"

Éva:Úgy gondolom, azt tapasztalom, hogy a módszer legtöbbször működik. Ez is egy lehetséges módja a segítésnek. Amikor a szavak, illetve egyéb terápiás módszerek nem válnak be, a Szomatodráma nagyon is előmozdíthatja a „gyógyulást”. A játék önmagában is felszabadít.

Nikoletta:A SzomatoDráma egy kapu, melyen belépve megismerheted a sejtjeidbe-szemeidbe zárt, elfeledett emlékeid, s felszabadítva a bennük lévő el nem sírt könnyeket, igazi erőforrásra lelsz. Sétálhatsz önmagadban, felfedezve a belső ellenségeket és támogató barátokat. Végül rájössz, hogy tested legnagyobb szövetségesed.

Magdi:Nagyszerű segítséget nyújt a tanfolyam vezetője ahhoz, hogy a kezdetektől fogva könnyeden lépjünk a megismerés felé, kísérletezzünk saját magunkkal, a rendszer keretei között alkotó, kreatív, művészi módon építsük fel magunkban saját Szomatodrámás módszerünket.

Péter:„Jót és jól, ebben áll a nagy titok.” A kíváncsiság hozott és gazdagon távozom.

Márta:A Szomatodráma olyan gyógyító módszer, mely során a testi tünetek, betegségek színpadi megjelenítésével, játékos formában képessé válik a páciens tüneteinek, betegségeinek megértésére. Segítő szándékú szerelő(k) és szakképzett vezető segítségével a páciens a megértés mellett az állapotát kiváltó okokra, esetleges személyes konfliktusaira is ráláthat, ennek segítségével a problémák megoldására is lehetőség adódik.

Mária:Először félelemmel vegyes kíváncsisággal követtem az eseményeket. Rendkívül zárkózott voltam. Eleinte azt sem tudtam mire figyeljek, hogyan tudok figyelni az érzéseimre. Viszont minden foglalkozáson olyan szeretetet és segítséget kaptam, ami szép lassan felolvasztotta a szorongásomat. Először csak magam miatt mentem, azért, hogy gyógyítsam magam. A játékok megmutatták, hogy másoknak is vannak problémáik, betegségeik, amikre, ha rá tudnak nézni, akkor az már fél gyógyulás gyógyszerek nélkül is. Megtapasztaltam, hogy ha szereplőként veszek részt az is hatással van rám, ha nem is olyan intenzív, mint a főszereplős játék. Sokféle tünetet láttam feloldódni a játékok során, és magamon is tapasztaltam, hogy volt olyan ami teljesen megszűnt, és nem jött vissza többé.

Margit:Szomatodráma nekem jelent elfogadást, játszást, testi-lelki gyógyulást. Nem az agyadra, a szívedre (rezdüléseidre) kell figyelni. Nem lehet rosszul csinálni, nincs teljesítmény-kényszer. Csodálatos módszer.

Heni:Először is végtelen hálás vagyok magamnak, amiért mertem hallgatni a belső sugallatomra és elindultam ezen az úton. És mindezt megelőzve végtelen hálás vagyok Neked, hogy a benned megszülető érzést és gondolatot fel merted vállalni és megteremtetted ezt az utat. A Szomatodrámáról, sem rólad, soha előtte nem hallottam. Egy előadásodon ülve és hallgatva Téged, azt éreztem, hogy mindent értek amiről beszélsz. Azt, hogy erre vártam, erre a hívásra. Az alázat és tiszta energia kapcsolt be ebbe a módszerbe. Ezzel találkoztam általad, és ez vitt és visz folyamatosan a SzomatoDráma útjára. Gazdagodtam az érzések és érzékeléseim árnyalataiban és a megérzések mélységében. Rendszerezettebben látom a történéseket. Gyakorolhattam a hagyást és engedést .Megértettem a kapcsolódás és az érintés varázslatát. Csodás embereket ismerhettem meg és magával ragad a nyitott gondolkodás.

Évi:Ép testben épphogy élek -> helyett: itt kézzel fogható, szemmel látható és egész testi-lelki valóddal átérezhető szemléletmódot és módszert tehetsz magadévá…hogy „ép testben ép lélekkel élj”.

Ildikó:Az alapképzés folyamán többször is próbára tettem a módszert és mindannyiszor működött. Nekem több egészségügyi gondomat is megoldotta. Megrendített többször is az a mód ahogyan a személyes életemet, gondolkozásmódomat, belém ivódott működésmódokat, szorongásokat mintegy tükörben láthattam a játékok folyamán. Ahogy felismertem a szerveimben a fontos személyeket, majd a fontos személyeket önmagamban. Ezért az önismeretem is nagyban fejlődött. A magánéletemben olyan hihetetlen fordulatok zajlottak az alapképzés alatt, amiről álmodni sem mertem korábban. Kiléptem egy olyan világból (habár ez még sokszor visszatér a gyakorlatban), ahol túl sok volt az ítélet önmagam és mások felé is.

Lívia:Játék "Szó kegyetlen nem kell Karok ölelnek szeretettel Szíved belsőid kiteszed Érez a másik, ad neked Lubickolsz tested romjain Ragasztod könny hullámain Megöleled tenmagad új békében Gyere játszani testi emlékkel" Szeretettel.

Lilla:Örömmel vezetem be a szemproblémával küzdőket a módszer segítségével saját testük összefüggéseinek mélyebb megélésébe, elfogadásába, meggyógyításába.

Klári:Megköszönöm Istennek, hogy vagy; és hogy amilyen vagy; és amint Benned és Rajtad keresztül jelen van, munkál... fantasztikus az az evangélium/örömhír, amit Rád bízott, és amit Te tovább adsz, és amire megtanítsz sokakat... ebben a gyakorlatilag pótcselekvésként agyondumált világban az általad közénk hozott "dráma" történésként olyan letisztult helyzetet teremt, ahol néhány lépéssel a lényeggel, az időről-időre feltevődő valójában egyedüli élet-kérdéssel szembesül az ember: tudod-e választani/megragadni az életet/kapcsolatot/megbocsátást/elengedést... vagy belekövülsz a szétesedezettségbe/az eltávolodásba/a kihűlésbe. Igen, azt hiszem, hogy általad, és amire tanítasz által "isteni" történik... valami nagyon egyszerűn és tisztán... a mélyről sok-sok könnyel valami "isteni", azaz Istentől való születik meg...