"Egy hivatás nagysága elsősorban talán abban van, hogy egyesíti az embereket; csak egyetlen igazi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké." (Antoine de Saint-Exupéry)

Pszichológusként szenvedélyesen érdekel a test és a psziché kapcsolata, a gyógyuláshoz vezető utak, melyek - úgy hiszem - önmagunkhoz vezető utak is egyben. Foglalkoztat, hogyan lehetünk boldogabbak, egészségesebbek, mit tehetünk önmagunkért, és hogyan élhetünk harmóniában szűkebb és tágabb környezetünkkel. Korábban többféle módszerben képződtem, melyek közül eddig a szomatodráma tette rám a legnagyobb hatást. Az évek során úgy tapasztaltam, ez a módszer hatékony és teljességgel testre szabható, akár csoportban, akár egyéniben játszunk.

A Játékok vezetése során újra és újra lenyűgöz, ahogyan elkezdjük felfejteni tüneteink, betegségeink mélyebb jelentését, és rádöbbenünk, hogy mindaz, ami a testükben zajlik, hozzánk és rólunk szól, erőteljes párhuzamokat mutatva személyes kapcsolati rendszerünkkel. És sokan vagyunk, akik orvosi értelemben nem vagyunk betegek, egyszerűen csak teljesebb, szabadabb, boldogabb életre vágyunk, vagy szabadulnánk munkahelyi, párkapcsolati, életvezetési nehézségeinktől, "tüneteinktől". Sokszor ezek a témák, problémák annak a jelzései, hogy valami a benső világunkban figyelemre, odafordulásra, gyógyulásra vár.

A Játék során a tüneteket úgy tekintjük, mint nyomjelzőket, útmutató táblákat. Pontosan úgy, mint az erdei túrák során a fák kérgére festett turistajelzéseket! Ők az iránymutatóink, hogy ne tévedjünk el, megtaláljuk a célunkhoz elvezető ösvényt. A tünetek mutatják számunkra azt, merre érdemes keresgélnünk benső világunk útvesztőjében. Hol lesz végül az a rejtett kincs, személyes belső erőforrásaink felbecsülhetetlen kincse, amelyet - most úgy tűnhet - egy áthatolhatatlan kapu őriz. Ahova ugyanis a tünetek mutatnak, ahova elvisznek minket, ott majdnem mindig találunk valami mély és önazonos, életünket gazdagító felismerést, élményt, ajándékot is egyúttal. Mindig csodálattal figyelem, ahogy elmélyül a Játék, s kibomlik egy-egy történet, élethelyzet, és végül rátalálunk valamire, ami lényegi, a növekedést és az öngyógyítást segíti elő. Ezen az úton kísérem a hozzám fordulókat - egyéniben vagy csoportban.