Blog

Elengedni egy kicsit a kontrollt

2016. május 26. - Szerző: László Viktória

Minden alkalommal, amikor szereplő vagyok, megkeresem azt a különleges ajándékot, amit a szerep ad nekem, hogy aztán biztosan ne veszítsem el, és ettől a játéktól sokat kaptam. A nőiség természetes könnyedségét és az öröm felszabadító erejét.

Minden alkalommal, amikor szereplő vagyok, megkeresem azt a különleges ajándékot, amit a szerep ad nekem, hogy aztán biztosan ne veszítsem el, és ettől a játéktól sokat kaptam. A nőiség természetes könnyedségét és az öröm felszabadító erejét.

A Főszereplő a határai és a súlya közötti összefüggésekkel szeretett volna játszani. A szerepek kiválasztásánál a Határait, a Nehéz légzést és a Hüvelyét adja meg. Engem kér fel a Hüvely szerepére.

Úgy állítja be a képet, hogy a Határok kifelé nézve figyelmesen körözzön a szőnyeg szélén. Teljesen leköti, hogy pásztázzon. A keze készenlétben maga mellett. Feszült, és szinte alig vesz levegőt, annyira a feladatra koncentrál. Majd engem állít be középre, összezárt, enyhén rogyasztott lábakkal, két karommal a lábaimat erősen oldalról szorítva. A Nehéz légzést mögém állítja, rám nehezedik, karjaival hátulról átkulcsolva a vállam.

Tudom, hogy alapesetben ennek nehéznek kellene lennie, de egyáltalán nem érzem annak. Erősnek, és ettől szabadnak, örömtelinek érzem magam. Valahogy az, hogy a hozzám kapcsolódó szereplő ellenére is csodásan vagyok, a legyőzhetetlenség érzésével tölt el. Nincs szükségem a Határok védelmére, de felőlem körözhet, ha akar. Bennem természetes bizalom van. Mi ringatózunk, táncolunk, nevetgélünk. Nem történhet semmi rossz.

Amikor elfáradok, lefekszem a földre. Továbbra is jól vagyok, csak jólesik a pihenés, amitől a Főszereplő kétségbe esik. Az egyik legnagyobb félelme, hogy megöregszik, és elhagyja magát. Ahogy ezt kimondja, elkezdek nevetni. Mégis hogyan hagyhatnám én el magam? Minden belőlem indul, hozzám kapcsolódik, ezért lehetek önző, hiszen örömet hozok, és ezzel nem csak magamat, de másokat is boldoggá teszek. Amit nem kapok meg, az mindenhonnan hiányozni fog.

A Főszereplőt vonzza a szerepem, és szeretné egy kicsit érezni, milyen ott feküdni, de szeretné, ha maradnék. Mellette vagyunk, és csodáljuk. Jó egy kicsit „csak” lenni. Egyszerre nyugodt és felszabadult. A Határok is csatlakoznak hozzánk. Egymás kezét fogva ülünk. A Határok korábban még levegőt is alig mert venni, a kezét sem merte zsebre tenni, annyira állandó készenlétben volt. Most biztonságban érzi magát, egyszerűen ragyog. Feltöltekezünk az érzéssel. A játékot átjárja az öröm és a könnyedség.

Igazi női játék volt. A kontroll elengedése, a természetes öröm szabad megtapasztalása.

Szereplőként is olyan mintákat kapunk, amiktől gazdagabb lesz az életünk. Ha pedig olyan környezetet választunk a játékoz, mint a Női Elvonulás, amikor a játékok összekapcsolódva követik egymást, akkor mélyen tisztulhatunk meg a nőiségünket beárnyékoló korábbi választásainktól, és olyan új mintákat alakíthatunk ki, amik boldogabbá tesznek bennünket, akár szereplők, akár főszereplők vagyunk.