Súlyos agydaganatból felépülő férfi szavait idézem. Engem mélyen megérint a sorokból áradó bölcsesség.

"Azt hittem jó úton vagyok...
és akkor lassan kirajzolódott bennem, hogyan is kaptam én vagy inkább hogyan is csináltam én (!) magamnak azt a veszedelmes állapotot.
Egyszerűen. Boldogtalansággal.
Ezt nekünk nem tanították...
és generációk óta állunk itt, dühösen és kifosztva, mert nem arra figyeltünk, ami a valódi érték, ami fontos lett volna.
Rájöttem, hogy a boldogtalanság az, ami megbetegít.
Megértettem, hogy a boldogság nem jó "cél", pedig mindig próbáltam elérni...
nem sikerült.
A boldogság az egészséghez, az alkotáshoz, a gyarapodáshoz szükséges természetes közeg, létállapot.
A boldogság önmaga termőtalaja.
Nem elérni kell, csak simán megélni."