Érzelmeink át- meg átszövik életünket. Cselekvésre késztetnek minket, befolyással vannak a hangulatunkra, módosítják a világról észlelt képünket, s még döntéseinkre is hatással vannak! Ám mi köze van az érzelmeknek a testhez? Pláne a Szomatodrámához? Hiszen hogyha az érzelmekre gondolunk, akkor először legkevésbé a test jut eszünkbe.

Az gondolhatnánk, az érzelem valami nagyon lelki, a pszichében zajló folyamat, az érzelmek központja a lélek, s a test itt csak másodlagos szerepet játszhat. Azonban ez egyáltalán nincs így! A testünk a lehető legaktívabb résztvevője és színtere érzelmi életünknek, s nélküle egész egyszerűen nem tudnánk átélni érzelmeket. Ráadásul, a Szomatodrámán nagyon sokszor érzelmekkel dolgozunk, így már csak ebből a szempontból sem árt, ha megismerjük testi-lelki életünk egyik legfontosabb összetevőjét.

Most, és majd néhány következő bejegyzésben menjünk közel az érzelmekhez! Nézzük meg, miből állnak, hogyan keletkeznek, hogy észleljük őket a testünkben, s még egy sor egyéb érdekességet.

Először is, bár a köznapi nyelvben gyakran használjuk szinonímaként, az érzelem nem ugyanaz, mint a hangulat. A hangulat egyfajta szabadon lebegő, diffúz állapot, órákig, napokig is tarthat, hiányzik a jól definiálható tárgya, szubjektív élmény, és leginkább a kellemes-kellemetlen dimenzió mentén értelmezhető. Ezzel szemben az érzelemnek egyértelmű és nyilvánvaló kiváltó oka van, hamar lefut, van tárgya, irányul valamire, s több komponensből áll. Tekintsük most át ezeket!

1. F iziológiai változások, az ún. arousal szint megváltozása a testünkben. Az arousal kifejezést a pszichológiában egyfajta ’éberség, izgatottság’ értelemben használjuk, a fiziológiai arousal az idegi-hormonális rendszer aktivációs szintjére utal. Bármilyen érzelmet is élünk át, az egész zsigeri (viszcerális) belső szervi rendszer érintett benne, függetlenül attól, hogy ennek tudatában vagyunk-e vagy sem. A zsigeri változások tartalma és intenzitása összefüggést mutat az érzelmek típusával és erősségével. Eddig még egyetlen kutatónak sem sikerült „hideg” érzelmeket detektálnia, vagyis a zsigeri változások (az aktuális arousalszint változása) az érzelmek elválaszthatatlan része. (Más kérdés, hogy a zsigeri változások vajon mennyire okai avagy következményei az érzelmeinknek. Erről a későbbiekben lesz még szó.)

2. K ognitív kiértékelés: a tapasztalatok tudatos kiértékelése jóllétünk/céljaink stb. szempontjából. Ez történhet tudatosan és tudattalanul is, azaz átélhetünk úgy is érzelmeket, hogy a kiváltó oka nem tudatosul bennünk. A kognitív kiértékelés arra is befolyással lehet, hogy végül milyen érzelmet élünk át . Képzeljük csak el: kedvenc énekesünk koncertjére készülünk, hónapokkal előtte megvettük a jegyeket, s párunkkal tervezzük tölteni ezt az estét. Végül úgy alakul, hogy nem tudunk részt venni a koncerten. Ha a párunk veszíti el a jegyeket, akkor nagy valószínűséggel dühösek leszünk. Ha mi, akkor bűntudatot érezhetünk. Ha pedig a szervezők mondják le az eseményt, akkor csalódottságot, szomorúságot élhetünk át.

3. G ondolkodási és cselekvési tendenciák: az érzelmek ezek mentén befolyásolják a viselkedést, valamint az információfeldolgozást. A figyelemre és a tanulásra is hatnak: több figyelmet szentelünk az aktuális érzelmi állapotunkkal összhangban lévő ingereknek. Így lehetséges az, hogyha szomorúak vagyunk, akkor a világot is szomorúbbnak észleljük, míg örömérzés esetén a vidám ingerekre vagyunk nyitottabbak. Ezért aztán, ha éppen egy nehéz érzelmet élünk át, és a világot is sötéten látjuk, emlékeztethetjük magunkat arra, hogy ez egy szubjektív élmény, agyunk működésének következménye, s tudatosan fókuszálhatunk a kellemes élményekre. Ettől a nehéz érzés nem múlik el, ám könnyebben keresztülmehetünk rajta.

4. Szubjektív élmény, azaz a magunk tapasztalata és élményei egy-egy átélt érzelem során. A kezdeti kiértékelő folyamatok tudattalanul is végbemehetnek (agyunk legősibb, ún. amygdala nevű része felelős az érzelmi reakciókért), az érzelmek szubjektív összetevője, az érzés definíció szerint tudatos kell legyen. Ezek arról adnak visszajelzést,milyen módon vonatkoznak ránk a körülmények. A negatív érzelmek (félelem, harag) kellemetlen érzése arra figyelmeztet minket, veszély fenyeget minket, s érdemes tennünk valamit ellene. A pozitív érzések pedig arról tudósítanak, hogy minden rendben van, biztonságban vagyunk. Ellazulhatunk, esetleg belefoghatunk egy érdekes és izgalmas tevékenységbe.

5. A rckifejezés, a mimika, mely egyrészt az érzelmek kísérői és következményei, másrészt visszacsatolással módosíthatják az érzelmeinket is (az ún. faciális feedback hipotézis). Az alapérzelmek esetében az érzelmek megjelenése az arcon kultúrafüggetlen és univerzális, tehát bármelyik embertársunk arcán ugyanúgy fejeződnek ki ezek az érzelmek, s könnyedén detektálhatjuk azokat. A faciális feedback hipotézis vagy mimikai visszacsatolás elmélete azt mondja ki, hogy az érzelem megjelenése az arcon befolyásolja, hogy mennyire intenzíven éljük át az adott érzést. Tehát nem írja felül az aktuálisan átélt érzelmeinket, de felerősíti azokat. Azaz, ha épp dühösek vagy csalódottak vagyunk, egy arcunkra erőltetett mosoly nem fog örömérzést szülni bennünk. Ám, ha épp örülünk, és ekkor – akár tudatosan – ráerősítünk erre egy mosollyal, az örömünk megsokszorozódik.