A két fogalom közti különbség nehezen megragadható, hiszen a köznyelv, és a szakemberek egy része is, szinonimaként tekint rá, és valóban, a két érzés nehezen különíthető el egymástól, ám mégis van köztük különbség . Tekintsük át először a két érzés közti hasonlóságot! Hisz nagyban hasonló attitűdöt feltételeznek, ezért is könnyű összemosni őket.

Miben hasonlít az empátia és az együttérzés?

Mindkettő döntés kérdése, mégpedig – ha jobban belegondolunk - egy kissé kockázatos választásé! Ahhoz, hogy működni tudjon, kapcsolódnom kell a másikhoz, s meg kell keresnem magamban azt az érzést, amely segít megérteni, mi történik a másikkal, mit él át, min megy keresztül. Ha valaki megosztja velünk a legmélyebb érzéseit: talán a fájdalmát, talán a félelmét, talán a tehetetlenségét, akkor, amivel igazán tudunk neki segíteni az az, hogyha a szemébe nézünk, esetleg átöleljük, s azt mondjuk: ez most nagyon nehéz lehet neked. Sajnálom. És ekkor megtörténik az a csoda, hogy egy időre mi is átéljük társunk nehéz érzéseit. Részesévé válunk annak, ahogy ő érez.

Tania Singer, német pszichológus és a kognitív idegtudományok doktora, hosszú évek óta kutatja ezt. Kísérleteiben agyi képalkotó eljárásokkal vizsgálja, milyen agyi aktivitásmintázattal jellemezhető az empátia és az együttérzés. Az empátiát Singer a 2000-es évek elején a University College Londonban vizsgálta. Párokat hívott meg, s miközben a nő az MRI-készülékben feküdt, vagy ő, vagy a mellette ülő párja kicsi, de enyhén fájdalmas áramütéseket kapott a kezére. Az MRI-készülék világosan megmutatta, hogy a saját fájdalom érzékeléséért felelős agyterületek egy része akkor is aktiválódik, amikor a pár másik tagja éli át a fájdalmat. Természetesen, nem a fájdalomreceptoroktól (az ún. nociceptoroktól) primer módon érkező információt feldolgozó agyterületek, hanem azok a magasabb rendű agyi központok, amelyek a fájdalom mint szubjektív kellemetlen élmény megéléséért felelősek.

Mi az empátia?

Az empátia tehát valójában annak a képessége, hogy át tudjuk élni azt a szenvedést, amelyet egy embertársunk érezhet. Nem szükséges hozzá ugyanazt az élményt megtapasztalnunk, mert bele tudjuk érezni magunkat abba, hogy a másik min mehet keresztül. Tehát ilyenkor tulajdonképpen mi is éppúgy szenvedünk. Az empátia valójában az együttérzés előszobája.

Mi az együttérzés?

Az együttérzés során is hasonló történik (az angol szó maga is ezt jelenti: compassion, azaz ’együtt szendvedés’), ám mégsem teljesen ugyanaz. Amikor ugyanis együtt érzünk valakivel, akkor nem feltétlenül éljük át ugyanazt a szenvedést, mint embertársunk, azzal együtt, hogy pontosan átérezzük, mennyire szenved ő maga. Az együttérzés során aggodalmat, szeretetet és melegséget érzünk, és mélyen motiváltak vagyunk arra, hogy segítsünk a másiknak. Amikor együtt érzőek vagyunk, akkor egyben motiváltak arra is, hogy aktívan, cselekvően segítsünk, tegyünk valamit embertársunkért, hogy enyhítsük a szenvedését. Ebben a szeretetteljes jelenlétben nem az agy fájdalomérző központjai aktiválódnak, hanem az agyi jutalmazó központ, és a dopaminerg receptorok. Ez az a tudatállapot, amelyből valódi segítséget tudunk nyújtani embertársainknak.

Együtt lenni a szenvedésben, feltétel nélküli barátságossággal fordulni embertársunk felé, és aktívan cselekedni, ha a helyzet úgy kívánja. Ez az együttérzés ajándéka, amelyet megtapasztalhatunk, és talán ez az emberi létezés legcsodálatosabb kiváltsága is egyben.