A ráckevei szálloda csendesen álldogált a Duna partján. Ablakaival a folyó lomha sodrását nézegette, a napfelkelte arany fényei meg-megcsillantak az üvegen. Péntek reggelre virradt. Aznap délelőtt kezdődött a három napos Szomatodráma Nyári Elvonulás.

A szálloda wellness szolgáltatásokra specializálódott, és időnként különféle tréningeket is tartottak benne. Ez az elvonulás azonban másnak ígérkezett. Érezte a szálloda a falak ívében, a padlószőnyeg rojtjaiban, és elég régóta állt már a folyóparton ahhoz, hogy tudja: a megérzésekre hallgatni kell. Ez a program különleges lesz.

11 óra előtt elkezdtek érkezni a résztvevők. Először kilenc Játékvezető jött, és a program vezetője. Ők rövid megbeszélést tartottak az egyik teremben. A szálloda nagyon fülelt, de talán nem volt már régi a hallása, nem sokat vett ki a beszélgetésből. Annyit azonban biztosan érzett, hogy a 10 fős stáb mosolyogva, ritkán látott csillogással a szemében beszélget, és öleléssel köszönti egymást. Hamarosan elkezdődött a program. A terem megtelt résztvevőkkel és valami különös atmoszférával, melyben egyszerre volt nyitottság, barátságosság, elfogadás, együttérzés és szeretet. A szálloda meglepve látta, hogy a terem, melyben annyi rendezvényt tartottak már, hirtelen mintha nagyobb és napfényesebb lenne a megszokottnál. De talán érzékcsalódás volt az egész.

Később, ahogy teltek az órák, a szálloda meggyőződhetett róla, hogy a világ sokkal sokszínűbb és tágasabb, mint ahogy ő valaha is elképzelte volna. A teremben Gyógyító Játékokat kezdtek játszani. A résztvevő legtöbbje különféle testi tünetekkel, esetleg lelki nehézségekkel érkezett. Ez utóbbihoz a szálloda még kevésbé értett. Lelkizés? – morfondírozott az egyik szünetben. Kevésszer volt eddig lehetősége más emberek életébe, fájdalmába, félelmeibe és örömeibe ilyen mélyen belepillantani. Persze sok mindent hallott már, sok minden történt a falai között, de ez a Gyógyító Program gyökeresen más volt. A szálloda úgy érezte, és a program végén a zárókörben maguktól a résztvevőktől is hallotta, hogy sokan valóban gyógyulást találtak a három nap alatt.

És ha jobban belegondolt, rá is ráfért ez a program. Falai megteltek azzal a kisugárzással, mely a szomatodráma programok sajátja, és megújulva, felfrissülve intett titokban búcsút vasárnap a résztvevőknek. Bízni kezdett benne, hogy talán a következő elvonulást is ide, az ő falai közé szervezik, mert nagyon szeretett volna ismét otthont adni ezeknek a különös, néha sírós, néha nevetős, de mindig nagyon szeretetteljes és meghitt Gyógyító Játékoknak.