Szabályos, kerek, közel két méter átmérőjű szőnyeg volt. Törtfehér vagy halványszürke – ez a látási viszonyoktól is függött. Puha volt és hívogató, vastag és meleg, mint egy otthonos, kedves bútordarab. Miután megszületett, azaz legyártották, néhány hónapot egy bútorboltban töltött, más szőnyegek társaságában egy neonfényű áruházi osztályon.A négyszögletű szőnyegek sanda pillantásokkal kísérték érkezését. Ki látott már kerek szőnyeget? – súgtak össze a fonákja mögött.- Egy rendes szőnyeg általában négyszögletű!

A kerek szőnyeg nem sokat törődött velük. Úgy vélte, biztos oka van annak, hogy ő kereknek született, és meg fogja találni a helyét a világban. Szórakozásképpen figyelte, ahogy vevők jönnek és mennek, zajlik az élet az áruházban. A szőnyeg ezt nagyon szerette. A nyüzsgést, a zajlást, az életet. Míg a boltban várakozott, barátságot kötött a távolabbi részlegen álldogáló barna székekkel. Ők meséltek neki először a szomatodrámáról, mert néhány társuk oda került, legalábbis ezt hallották a pletykás párnáktól, akik közül jó néhányan kerültek szintén a szomatodráma közelébe.

A kis szőnyeg azzal ütötte el az időt, hogy próbálta megtippelni, ő vajon hol fog majd kikötni. Talán egy barátságos otthon nappalijába, és gyerekek fognak zokniban játszani rajta. Talán egy krómbútorokkal berendezett, emeleti tárgyalóba, ahol komoly képű emberek fontos megbeszéléséket tartanak majd, és fényesre polírozott cipővel lépnek rá. A szőnyeg tudta, hogy ez nem kívánságműsor, megmondták a bútorosztály második emeletén vesztegelő asztalok is. Mégis titkon reménykedett benne, hogy valahogy mégsem egy irodába jut végül. Jobb lett volna a puha, zoknis lábak érintése, a könnyedség, a játék.

Egy napon aztán érezte a szőnyeg, hogy ma jött el az ő ideje. Nem tudta pontosan, honnan érzi, de megérezte. Úgy ébredt már nyitáskor. A többiek próbálták lebeszélni, hogy csak úgy nem lehet megérezni a dolgokat, de a szőnyeg rendíthetetlenül hitte, hogy ma jön el érte a vevője! Hiába mondtak a fürdőszobaszőnyegek bármit, hiába rázták rosszallón a rojtjaikat az előszobába való rongyszőnyegek, a kerek szőnyeg tudta, hogy bizony léteznek megérzések, és azokra hallgatni kell!

Nem is tévedett. Még az ebédidő előtt megérkezett a vevő. A szőnyeg nem látta pontosan, ki az, mert csak rámutatott a boltban, és egy fiatal, izmos karú eladó máris elkezdte összetekerni és fóliába gyömöszölni. Ujjongott a kis szőnyeg, ahogy autóba rakták, és minden piros lámpánál izgatottan leskelődött, vajon megérkeztek-e már, vajon hová kerül végül. Amikor aztán leparkolt az autó és felnyílt a csomagtartó, a szőnyeg pedig – mert a várakozás hónapjai alatt alapfokon olvasni is megtanult – álmélkodva betűzte a feliratot: Szomatodráma. Majd kipöndörödött örömében! Igaz hát, amit a székek mondtak, amiről a párnák suttogtak: létezik hát a szomatodráma!

Aztán bekerült egy terembe. Kicsomagolták és ő jólesően nyújtózott a hűs, mégis kellemes padlón. Napfényes volt a hely, és nem voltak benne modern, csillogó bútorok. A kis szőnyeg körülnézett. Csupa hasonló társa heverészett mellette, és sok színes párna köszöntötte. Hamarosan benépesült a terem. Először a Játékvezetők jöttek, így hallotta a szőnyeg, hogy így nevezik őket. Ennek mindjárt megörült. Nem lehet rossz hely az, ahol Játékvezetők vannak! Talán játék is lesz majd? És ha igen, milyen?

Aztán megérkeztek a program résztvevői. Csupa kedvesnek tűnő, kíváncsi, nyitott ember. Három napos Elvonulás – ezt a szót hallotta a szőnyeg, amikor elkezdődött a program. Akkor tehát három napig fog tartani a játék! Ahogy csendben körülpillantott, látta, hogy csupa mezítlábas vagy zoknis ember van körülötte. Kisvártatva néhányan közeledni kezdtek felé, és helyet foglaltak rajta. Hat embert látott ő vendégül, és a társaira is hatan-hatan kerültek. Hallotta a Játékvezető barátságos, biztató hangját, ahogy arról beszél a többieknek, milyen lesz majd a Gyógyító Játék, ahol szabadon érezhetnek, játszhatnak, kifejezhetnek bármit, ami bennük van, megérzéseiket követve.

Gyógyító Játék? A szőnyeg szinte elolvadt határtalan örömében. Ezért érdemes volt kerek szőnyegnek születni és kivárni a hosszú hónapokat a bútorboltban. Tudta, hogy a lehető legjobb helyre került: a játék, a nevetés, a könnyek, az érzelmek és a gyógyulás birodalmába.