Én nagyon-nagyon szeretem a tünetszimbolikát. Van is egy kézikönyvem (igazából nem is egy), amelyet időről időre felütök, ha valamiféle tünetet tapasztalok magamon. S amit azokban olvasok, az legtöbbször pontos, találó, helytálló és igaz. Elgondolkoztat, közelebb visz a tüneteim üzenetéhez, s mégis gyakran tudom azt érezni, hogy „no és akkor most mi van?” Mit kezdjek mindezzel? Értem én, hogy ezt meg ezt jelenti, de hogy tudom ezt saját magamra szabni, s főleg: a megértésen túl hogyan tudom átélni, élménnyé tenni, új mintát keresni?

Van nekem évek óta egy térdfájásom. Úgy hívom, a titkozatos térdfájás . A bal térdemben jelentkezik, teljesen függetlenül attól, mekkora súllyal guggolok, mennyit futok, mit csinálok. Na jó, a futás mennyisége néha befolyolja. Meg, hogy rendesen bemelegítettem-e. De hol eltűnik, hol újra megjelenik, nagyjából anélkül, hogy a sport különösenbb hatással lenne rá.

Felütöttem, persze, a kézikönyveimet. A térd minden ilyenben az alázattal asszociálódik. Jó, ez még kevés, menjünk tovább. Bal térd. A bal oldal hagyományosan a „nőies” oldal. Tartozik mindehhez a "tünetrepertoáromban" egy csípőkibillenés jobbra. Csípő – nőiség megint. Kibillenés – magáért beszél. Jobbra - ez meg a "férfias” oldal. A testem kibillent jobbra, a bal oldalon meg túlnyúlik a térdszalag és fáj. Erősíteni kellene a női oldalamat . Értem én. De hogy lesz mindebből bármi kézzelfogható? Mit üzen mindez nekem? Vagy inkább, mit kezdhetnék azzal, amit ez üzen? Hogyan erősítsem a női oldalamat? Talán hordjak rövidebb szoknyát? Űzzek „nőiesebb” sportot? Diétázzak a Holddal? Mondogassam magamnak, hogy mennyire nőies vagyok? Nyilvánvaló volt, hogy nem ez a megoldás. De akkor micsoda?

Aztán inkább nem foglalkoztam vele. Jól bemelegítettem guggolás előtt. Bizonyos gyakorlatokat biztonságosabbra cseréltem. Nem futottam a villamos után (főleg magassarkúban nem). A futópadon se mindig futottam. Támasztó szalagot kaptam a természetgyógyász barátnőmtől. Vigyáztam. Óvatos voltam. Nagyon figyeltem a térdem jelzéseire.

Aztán a Gyógyító Elvonulás csodálatos lehetőséget nyitott meg számomra . A harmadik nap végén, amikor az összes résztvevőnk már többször volt Főszereplő, s a Játékvezető-jelöltek is sokat játszottak már, nem is volt senkinek játékra váró témára, én előhozakodtam a térdemmel . Játékvezetőm is került az egyik Játékvezető-jelöltünk személyében, s én felállítottam a túlnyúlt térdszalagomat, a csipőkibillenésemet és azt a kontrollérzést, hogy minden egyes mozdulatomra nagyon-nagyon kell vigyáznom. A színpad életre kelt, s elég hamar életem fontos szereplőire ismertem – jelesül a férjemre, s két olyan személyiségrészemre, melyeket jól ismerek mind a mindennapjaimban, mind pedig a házasságomban. Az egyik a „nagyokos”, a kontrolláló, a másik pedig a lágy és empatikus – aki itt most ívbe feszült a tehetetlenségtől és a másik két szereplőtől.

Intenzív játék kezdődött. Lehetőségem volt több szerepbe is beállni, több mintát is kipróbálni, s közben mélyen bevonódni a saját világomba. Potyogtak az arcomon a könnyek. Kimondtam fontos mondatokat a férjemnek, melyek régóta kimondásra vártak már, találkoztam a kontrolláló énemmel, és megéreztem, mit jelent ebben a helyzetben az empátia. A végére valahogy összebékültünk mi hárman, harmóniába rendeződtünk, megkerestük a helyünket ebben az új mintában. Boldogan fejeztem be a játékot, s hálával azért, hogy rám is jutott egy picike idő.

Az Gyógyító Játékokban az a csodálatos, hogy még napok múlva is esnek le a „tantuszok”. Az „aha, most már értem!”-típusú felismerések. Helyre kerülnek a Játék különféle szintjei és elemei. Hosszú napokig tart a hatása. Pár nappal később – már idehaza – volt is egy beszélgetésem a férjemmel. Kimondtunk fontos mondatokat egymásnak. És a végére valahogy összebékültünk, harmóniába rendeződtünk. Új utakat nyitottunk egymás felé. És ekkor hirtelen rájöttem: ez az! A női oldalam erősítése! Hát ezt jelenti! A házasságom újragondolását, fontos mondatok kimondását, önmagam újradefiniálását nőként, feleségként.

Azóta jól vagyok. Nőként és feleségként. El is felejtettem ügyelni a térdemre szinte. Rengeteget futottam és guggoltam. Picit meg is fájdult a végére. Most pihenünk. Úgy érzem, az üzenetét átadta . És persze nagyon-nagyon vigyázok rá.