„Három nap együtt egy nagy közösségben, ahol először sokan vadidegenek egymásnak, ahogy nekem is, majd a három nap végére közel kerülünk egymáshoz. Lehet, hogy nem is voltunk egy csoportban, de valamilyen élményünk minden résztvevővel akad. Egymás belső világában töltünk el minőségi időt, segítjük egymást eligazodni a néha nagyon kusza, akár érthetetlen helyzetekben. Nekem egy nagyon fontos saját élményem most télen történt meg, amikor a második kis csoportban sorra játszották el főszereplőim az életemet. Nagyon érdekes megtapasztalás volt, ahogy tudtam őket kísérni ezen az úton, ami még ha fizikailag nem is, de valamilyen dimenzióban összefutott az általam bejárt úttal. Várom, hogy az augusztusi három nap milyen csodákat tartogat számomra. (Gere Viktória – Szomatodráma Játékvezető)

„Szeretek visszanézni a játékaimra (azokra is, amikor nem Főszereplő voltam, hanem „csak” Szereplő), és ránézni egy más perspektívából arra, hogy milyen utat jártam be aznap, hogy a megéléseim és mindazok a helyzetek, amiket akkor végigéltem, hogyan kapcsolódnak egymáshoz organikusan. Néha egy minta rajzolódik ki ebből.
Van, amikor az út egyenes. A második játék, mintha ráépülne az előzőre. Tisztán látszik a haladás iránya, az, ahogy vagy lazulnak a korábban erős kötelékek, és én egyre szabadabbá válok egy helyzettől, vagy éppen ellenkezőleg: haladok egy problémának nevezett helyzet mélye, középpontja felé. Az egymást követő játékok rétegei úgy fedik fel magukat, ahogy azt én éppen meg tudom magamnak engedni.
Olyan is van, amikor az út nem egyenes, hanem alternatívákat mutat. Mintha csak azt akarná felfedni előttem, hogy vannak más lehetőségek, és én biztonságosan játszhatok azzal, hogy mi történik akkor, ha erre vagy arra akarok inkább menni. A megélések, a választások, az érzések, a visszajelzések őszintesége értékes inkubátort teremtenek nekem.
Egy elvonuláson erre van biztonságos tér és idő. Amikor visszanézek, mintákat látok, kapcsolódást, mozgást és életet. Ez a játékok alatt nem tűnik fel azonnal, ezért is teszek tudatos erőfeszítést arra, hogy megkeressem és megtaláljam, mit akar éppen maga az út mondani nekem.” (László Viktória – Szomatodráma Játékvezető-jelölt)

„Az elvonulás egy egészen más tudatállapot. Mintha az élmények exponenciálisan összeadódnának ez alatt a három nap alatt. Egymásra épül, egymáshoz kapcsolódik minden, és kölcsönösen erősítik egymás hatását. Picit hátrébb lépve, kiszakadva abból a valóságból, amelyben mindennapjainkat töltjük, belecsöppenve egy másik, ám éppoly valóságos valóságba. A szomatodráma és a Gyógyító Játékok terébe, fejest ugorva az érzéseinkbe. És ugrunk és áramlunk, egyik érzésből a másikba, visznek minket a hullámok, s a három nap végére valahogy összeáll és lecsendesedik minden. Ezt az élményt visszük magunkkal aztán vissza a hétköznapi valóságunkba, s láss csodát, valahogy az is átszíneződik, finomabbra hangolódik az elvonulás után. Ezért szeretem.” (Oláh Kata – Szomatodráma Játékvezető)

„Elvonulás... mit is jelent ez a szó? Elvonulok, és valami mást csinálok, mint szoktam. A szomatodráma elvonulás nekem a felszabadultságot, önkifejezést, önismereti lehetőséget, új tapasztalásokat, kalandozásokat jelent saját belső világomban. Mindig meglepem magam ilyenkor valami új felfedezéssel, rácsodálkozással. Az együttlét hangulata mindig más, de mindig bensőséges, szeretetteli és nyitott. A szomatodráma játékok pedig évek óta kísérnek és támogatnak abban, hogy akár főszereplőként, akár szereplőként, akár játékvezetőként megtapasztalhassam: a szabadságot. Szabadon létezni, áramlani a dolgokkal, engedni, hogy legyen, ami van, ez az, ami jólesik testemnek, lelkemnek.” (Dr. Ungváry Lilla – Szomatodráma Játékvezető)