Ági:Átalakító, sorsfordító, felemelő élmény. Impulzusokban és felismerésekben gazdag, tömény, de mégis felszabadító és szárnyakat adó elvonulás.

János:Egy jó délutánban volt részem. A szervezés, a játék indítása profi volt. Jó érzés volt tanulni az új helyzetekből és még jobb érzés volt átadni az érzéseket, amiket átélhettem a szerepekben. Bármikor ismételhetjük!

Rita:Gondolatébresztő, jó betekintést adott, meggyőzött a módszer hatékonyságáról. ... annyira magával ragadott az egész :)

Tünde:A legemlékezetesebb az az élményem volt, amikor a Gyógyító Napon megnéztük a fülem. Egész életemben meghatározó, örök élmény marad, soha nem feledem. A meglepő és megdöbbentő még ma is az egészben az, hogy hatott! Lehet, hogy a sírás (ez esetben majdnem bőgés, zokogás) erőssége egyenesen arányos a hatással? Addig a napig, évek óta, 2-3-havonta begyulladt, és most úgy gondolom, másfél évvel a a Gyógyító Nap után, hogy "a fülemen túl vagyok", Neked és a szomatodrámának köszönhetően.

Móni:Szeretném megköszönni azt a csodálatos gyógyító napot, ahol lehetőségem volt találkozni. Találkozni másokkal és találkozni magammal. Jelentkeztem a képzésre, mert ezt a módszert kerestem már jó ideje. Köszönöm, hogy adhattam és kaphattam is, hogy gyógyulhatok én is, mások is. A hitet, ami most afelé visz, hogy önmagam lehessek.

Bogi:Ez a pár óra elegendő volt számomra, hogy megfigyeljem mit üzen a testem. Az üzenet fejtegetésében egy nagyszerű csoport volt segítségemre és én is részt vehettem abban, hogy máshoz is eljusson a testének az üzenete.

Kriszta:Nagyon sokat ad, önismeretben, kapcsolatokban, elmélyülésben.

Sazbolcs:A testünk beszél hozzánk, de sokan nem értjük. A mai délután sokat segített eme nyelvezet tanulásában.

Betti:Felkavaró volt, tele AHA élménnyel, akár a saját történetemet éltem, akár valaki másét.

Miklós:Ez alatt a 3 nap alatt megtapasztaltam azt, hogy az a szeretetteljes odafigyelés, ami rám irányul, amikor bent állok a mezőben, az micsoda energiákat szabadít fel, és vált ki belőlem. Köszönöm nektek.

Eli:Köszönöm, hogy itt lehettem, a program csodálatos, nagyon jól működik, gratulálok hozzá.

Ildikó:Nagyon szépen köszönöm, hogy itt lehettem Veletek, számomra egy csoda volt ez a 3 nap! Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a csodának. Ezek a gyakorlatok hitet adtak nekem! Köszönöm!

Margó:Kedves Laci! A módszer érzékeny, erős, működő. Miért is ne működne… A játékvezetők, segítők és a csoporttársaim a guruimmá váltak e három napra. Köszönöm!

Kati:Ebben a 3 napban olyan élményekben volt részem, amit soha nem fogok elfelejteni. Életem legfantasztikusabb játékában vehettem részt, mint szereplő. Ez azonban nem “csak” egy egyszerű játék volt. Ebben a játékban mélyen megérintődtem és még jobban elköteleződtem a módszer iránt! Remélem, nem olyan sokára egy ilyen 3 napos tábor végén én is egy ilyen szőnyeg közepén ülhetek majd, mint rendező.

Zsuzsa:Első nap délben beültem a SzomatoDráma “buszra” fáradtan, idegesen, szétziláltan, belső hangjaim feleseltek egymással. Harmadik nap délután leszállok erről a “buszról” nyugalommal, örömmel telve, csend van bennem és bizonyosság. És mi történt a buszon? Minden, ami fontos, csak olyasmi, ami fontos. Elfogadás, gyógyítás, gyógyulás, segítés, ölelés, kinyílás, érzelmek és élet. Csak ennyi. Minden. :)

Márti:Sorstársakat, barátokat, érzelmeket, figyelmet, energiát és SZERETETET kaptam ma. Ennél többet nem is adhatott volna ez a nap.

Erik:Hasznos, fontos, élvezetes! Köszönöm!

Hédi:Megnyugtató, magabiztos vezetés, nagyszerű társak, otthonos melegség.

Edit:Csodálatos dolog, ember egy ember problémájának megoldásán együtt “dolgozik” az egész csoport és a végén egy emberként örülünk a közösen elért sikernek. A felemelő pillanatokban egy emberként osztozni. Olyan csodálatos érzés, amit mindenkinek érdemes kipróbálni.

Nikol:Ahogy telik az idő, egyre több problémám akad a testemmel, de egyre kevesebb érzelmet engedek szabadjára, pedig töprengek ezeken a problémákon, de nem hiszem, hogy a könnyek vagy a nevetések segítenének. Pedig mindig is tudtam, éreztem, hogy ezek a dolgok valahol összefüggnek. És egyszer csak utamba került Buda László könyve, a SzomatoDráma és tudtam, hogy ez az, amit nekem ki kell próbálni, de nem tettem felé további lépéseket, azon túl, hogy elolvastam a könyvet. Vágül jött a testemből az ordítozás, fájdalmas ordítás, mely idevezetett Dobogókőre, a SzomatoDrámás elvonualásra. És a fájdalmam, feszültségem és egyéb pár nyavalyám sírva-röhögve került felszínre és óriási megkönnyebbüléssel és elfogadással megy tovább a maga útján.