A szomatodráma számomra egy izgalmas önismereti kaland, egy felfedezésekkel teli utazás, amit a belső világunk ösvényein teszünk. Ha kapunk egy orvosi diagnózist, azzal többnyire nem tudunk mit kezdeni. Az az élményünk, mintha nem is a miénk lenne, nem is hozzánk tartozna. Ezért aztán sokszor úgy érezzük, tehetetlenek vagyunk a betegségünkkel, a tüneteinkkel szemben.

A szomatodráma-játékokban újra élő kapcsolatot alakíthatunk ki a testünkkel, és ráláthatunk, milyen lelki folyamatok vezettek a tüneteink kialakulásához. Játékvezetőként mindig csodálattal látom, hogy addig ismeretlen emberek pillanatok alatt mennyire egymásra tudnak hangolódni, és a szerepek által milyen nagyszerűen képesek megjeleníteni egymás belső folyamatait.

Azért tartok hosszabb, egész napos foglalkozásokat, hogy minél több élményt szerezzünk arról: a testi folyamatainkat mi irányítjuk, csak sok esetben nem tudatosan. Ezekre a tudatalatti belső működésekre láthatunk rá a játékok által, és oldhatjuk fel a bennünk zajló konfliktusokat. Mintegy „mellékhatásként” átalakul a viszonyunk a testünkhöz, ezáltal önmagunkhoz.

Én magam is a szomatodráma segítségével gyógyultam ki egy női betegségből. Nemcsak a testem gyógyult meg, hanem az egész életem sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb lett. A szomatodrámás látásmód azóta életformámmá vált. Bármilyen testi vagy lelki folyamattal szembesülök az életemben, mindig a játékokhoz fordulok, és választ találok a kérdéseimre. Ezen az izgalmas önismereti-öngyógyító úton támogatom a hozzám fordulókat is, legyen szó női betegségekről, a várva várt baba késlekedéséről vagy bármilyen testi vagy élethelyzeti témáról, ami megoldásra vár.