Programjaink

Ajánljuk Neked
Visszajelzések

Johanna:Hatalmas élmény volt részt venni ezen az elvonuláson és kipróbálni a SzomatoDrámát. Nyugalommal telve és nagy szeretet-érzéssel megyek haza és biztos vagyok benne, hogy ez csak a kezdet és kapcsoatban maradok a SzomatoDrámával. Elsőként az jut eszembe, hogy milyen jó volt az első-benyomások által állított gátakat lebontani, kinyitni a szívemet teljesen ismeretlen emberek és néha kívülről kicsit bizarrnak tűnő feladatok felé. Nagyon különleges és hiteles volt megtapasztalni, hogy nem kell semmit elárulnom a játszótársaimnak magamról és a játék ennek ellenére tükrözi egy élethelyzetemet és egyértelműen üzenetet hordoz számomra. Váratlanul ért, hogy a segítők menyire kedvesek és barátságosak voltak, a hétköznapokban általában nem csoportban találkozik az ember ilyen bizalomgerjesztő, szimpatikus, pillanatok alatt a lelkemig érő emberekkel. Köszönöm ezt a 3 napot, remélem, hamarosan újra együtt játsszunk!

Márti:A SzomatoDráma közösségben olyanok közt élhetem meg a testi-lelki közelséget, akik még sosem bántották egymást igazán. Minden pillanatot megragadok, hogy ebben az érzésben lebeghessek.

Judit:Úton vagyok nagyon. Tolószékkel fenyegettek, és protokolokkal, visszafordíthatatlan folyamatokkal. Akkor megtaláltam egy olyan orvost, aki még hisz abban, hogy vannak öngyógyító folyamatok, vannak átélések. Ezért nagyon hálás vagyok. Én igazából azért jöttem, hogy valamit a sok tudatosságból inkább az átélés felé fordítsak. Mindenkinek nagyon, nagyon hálás vagyok, aki segített ebben.

Kriszti:Fantasztikus érzés, hogy egyszer csak el tudod engedni az akaratodat és hagyod hatni és eluralkodni az érzéseidet. Köszönöm a segítséget!

Balázs:Hálás köszönet Nektek, hogy játszva, humorral, szép ívvel vezettétek ezt a csoportot, s mibennünk is a könnyed mélyülést nyitottátok meg...ami betalált...

Nikol:Ahogy telik az idő, egyre több problémám akad a testemmel, de egyre kevesebb érzelmet engedek szabadjára, pedig töprengek ezeken a problémákon, de nem hiszem, hogy a könnyek vagy a nevetések segítenének. Pedig mindig is tudtam, éreztem, hogy ezek a dolgok valahol összefüggnek. És egyszer csak utamba került Buda László könyve, a SzomatoDráma és tudtam, hogy ez az, amit nekem ki kell próbálni, de nem tettem felé további lépéseket, azon túl, hogy elolvastam a könyvet. Vágül jött a testemből az ordítozás, fájdalmas ordítás, mely idevezetett Dobogókőre, a SzomatoDrámás elvonualásra. És a fájdalmam, feszültségem és egyéb pár nyavalyám sírva-röhögve került felszínre és óriási megkönnyebbüléssel és elfogadással megy tovább a maga útján.

Edit:Nehéz szavakkal leírni, ami szavakon túli. Talán nem is kell. Érezni kell. Ha ez sikerül, akkor ez a boldogság, a minden a teljesség. És ezek mi vagyunk!

Ancsa:Köszönöm ezt a 3 napot, ami alatt megtanultam elfogadni egy ölelést, sőt, több ölelést… Úgy gondolom, nagyobb tisztelettel és szeretettel tudok fordulni magam felé. Elindított egy úton, aminek alapján nagyob empátiával és megértéssel tudok fordulni barátaim, ismerőseim, az emberek felé. Köszönöm.”

Andi:Kételkedtem benne, hogy ennyi ember, ennyi idő alatt ennyi mindent kaphat, de már tudom, hogy ez lehetséges – legalábbis nekem sikerült!

Misi:Nagyon hasznos. Paradigmaváltó gondolkodást inspirál.

További visszajelzések