Kata:Kedves Laci és kedves Segítők! Szeretném megköszönni Nektek ezt a 3 csodálatos, izgalmas, érzelmekkel teli napot. Remélem, máskor is lesz lehetőségem részt venni, és megtapasztalni egy ilyen mély és szeretetteljes légkört, amiben együtt sírtunk és nevettünk, önzetlenül segítettünk egymáson és magunkon. Hála és köszönet!

Hajnal:Szeretném megköszönni, hogy az általad közvetített fantasztikus – csodának minősülő – módszerrel hozzájárulsz e földi létben élő, múltból hozott fájdalmakkal lefojtott emberi lét minőséségenek a könnyedebb, boldogabb és örömmel telibb, szeretet-létbe való átvezetéséhez! Köszönöm, hogy magam is részese lehettem előadásaidnak, gyógyító napjaidnak….. és olvashattam soraidat, amelyek megerősítették a saját magam módján, magamban átfordított érzéseket – engedélyt és szabadutat adva azok valódiságának élésére és továbbítására.

Lajos:Kissé bizonytalanul - nem tudva, mit várjak - jöttem el Hozzátok, közétek. Az első nap után szerettem volna hazamenni. (Hál’Istennek nem egynapos volt.) Aztán a második nap felétől kezdetm érzékelni, hogy jó helyen vagyok. Kezdetm otthon lenni - magamban is. És a megélésem folyamatosan fokozódott. Bár nem tudtam megengedni magamnak a teljes átélést, mégis minden a helyén volt, egy folyamat része, állomása, ami kihegyhatatlan volt. Megerősödtem önmagamban és megerősödött a bizalmam az emberekben, hogy jó hely a világ és - ha akarjuk - általunk is jobbá válik. Köszönet mindenért!

Edit:Nehéz szavakkal leírni, ami szavakon túli. Talán nem is kell. Érezni kell. Ha ez sikerül, akkor ez a boldogság, a minden a teljesség. És ezek mi vagyunk!

Mara:Köszönöm az élményt és az „együtt dobbanást”!

Móni:Tiszta szívből szeretni, elfogadni, megérkezni. Leírhatatlan 3 nap, amit a legjobb átélni. Csodálatos segítők, emberek, elfogadó, biztonságos környezet. Olyan ajándékot kaptam, amely meghatározza a további életemet. Egy olyan, különleges, felszabadult érzést élhettem át, amely megkönnyíti a további utamat. Egy olyan módszer, amelyben teljes szívvel hiszek. Egy olyan hely, ahol otthon érzem magam. Otthon a szívemben. Egy hely, amelyet mindig is kerestem. Most megtaláltam. És mostmár sohasem veszthetem el. :)

Zsuzsa:Első nap délben beültem a SzomatoDráma “buszra” fáradtan, idegesen, szétziláltan, belső hangjaim feleseltek egymással. Harmadik nap délután leszállok erről a “buszról” nyugalommal, örömmel telve, csend van bennem és bizonyosság. És mi történt a buszon? Minden, ami fontos, csak olyasmi, ami fontos. Elfogadás, gyógyítás, gyógyulás, segítés, ölelés, kinyílás, érzelmek és élet. Csak ennyi. Minden. :)

Edit:Az egész program hasznos, fontos és számomra nagyon segítő volt.

Olga:Azért jöttem ide, mert múlt évben voltam egy gyógyító napon. Kíváncsiságból voltam, mert már fölajánlottak nekem egy csípőprotézist. Nincs csípőprotézisem, viszont tudok menni. És ha 100 százalékos volt a tünetem, most 10 százalékos. Meglehetősen hatékony volt a számomra. Ezért jöttem.

Nikol:Ahogy telik az idő, egyre több problémám akad a testemmel, de egyre kevesebb érzelmet engedek szabadjára, pedig töprengek ezeken a problémákon, de nem hiszem, hogy a könnyek vagy a nevetések segítenének. Pedig mindig is tudtam, éreztem, hogy ezek a dolgok valahol összefüggnek. És egyszer csak utamba került Buda László könyve, a SzomatoDráma és tudtam, hogy ez az, amit nekem ki kell próbálni, de nem tettem felé további lépéseket, azon túl, hogy elolvastam a könyvet. Vágül jött a testemből az ordítozás, fájdalmas ordítás, mely idevezetett Dobogókőre, a SzomatoDrámás elvonualásra. És a fájdalmam, feszültségem és egyéb pár nyavalyám sírva-röhögve került felszínre és óriási megkönnyebbüléssel és elfogadással megy tovább a maga útján.