Eszter:Külföldön élek egy pár éve, és a legnehezebb az, hogy elvesztettem a játszótársaimat. Nagyon nehéz találni olyanokat, akikben bízom, meg amibe bele tudom magam engedni. Ezért hatalmas élmény volt, hogy itt lehettem. Nagyon jó volt veletek játszani őszintén. Nem kellett az érezni, hogy ez vajon valós, vagy nem valós.

János:Egy jó délutánban volt részem. A szervezés, a játék indítása profi volt. Jó érzés volt tanulni az új helyzetekből és még jobb érzés volt átadni az érzéseket, amiket átélhettem a szerepekben. Bármikor ismételhetjük!

Kati:Ismételten lenyűgözött a mező működése, amit akár úgy is mondhatnánk, hogy egyek vagyunk. A három napban nagyon jó volt megélni, megtapasztalni, hogy akár szereplő, akár állító voltam, a felaat megoldása, az érzelmek megélése tett képessé a következő szerepre. Egyfajta egymásra épülést, fejlődést éreztem az idő előrehaladtával.

Orsi:Gyönyörű környezetben, biztonságos közegben játszhattam, érezhettem, pihenhettem az állításokban és tapasztalhattam meg olyan élményeket, amelyek az adott életszakaszokban a legnehezebb hiánypótlók. A Gyógyító nap és az elméleti képzések mellett kifejezetten örülök ennek a 4 órás abszolút gyakorlási lehetőségnek. Köszönöm!

Lajos:Egy nagyon átfogó módszerről adott kézzelfogható tudást.

Kriszta:Nagyon sokat ad, önismeretben, kapcsolatokban, elmélyülésben.

Balázs:Hálás köszönet Nektek, hogy játszva, humorral, szép ívvel vezettétek ezt a csoportot, s mibennünk is a könnyed mélyülést nyitottátok meg...ami betalált...

Tamás:Számomra eddig ismeretlen módon segített megérteni önmagam működését.

Dia:Csodálatos volt! Szívem minden szeretetével KÖSZÖNÖM.

Nikol:Ahogy telik az idő, egyre több problémám akad a testemmel, de egyre kevesebb érzelmet engedek szabadjára, pedig töprengek ezeken a problémákon, de nem hiszem, hogy a könnyek vagy a nevetések segítenének. Pedig mindig is tudtam, éreztem, hogy ezek a dolgok valahol összefüggnek. És egyszer csak utamba került Buda László könyve, a SzomatoDráma és tudtam, hogy ez az, amit nekem ki kell próbálni, de nem tettem felé további lépéseket, azon túl, hogy elolvastam a könyvet. Vágül jött a testemből az ordítozás, fájdalmas ordítás, mely idevezetett Dobogókőre, a SzomatoDrámás elvonualásra. És a fájdalmam, feszültségem és egyéb pár nyavalyám sírva-röhögve került felszínre és óriási megkönnyebbüléssel és elfogadással megy tovább a maga útján.