Nóra:Nagy élmény volt megtapasztalni, hogy ez a tág időkeret mennyire segíti azokat az embereket is, akiknek nehezen megy. Volt olyan csoporttag, aki az első nap még legszívesebben kivetette volna a máját. Másnap délutánra azonban olyan szeretetteljes és elfogadó kapcsolatba került a májával, hogy potyogtak a könnyei tőle. Bár fárasztó volt ez a 3 nap, mégis így volt teljes és kerek. Köszönöm a lehetőséget!

Alíz:Barátságos, meghitt, őszinte és családias környezetben töltöttünk el 3 napot, ahol az érzések, érzelmek hulláma váltakozó intenzitással hömpölyögtek felénk. Érdekes volt ráébredni, hogy mennyi emlék, fel nem dolgozott trauma, meg nem oldott konfliktus lakozik mindannyiunkban és hogy mennyire csodálatos érzés korábban számunkra ismeretlen emberekkel együtt sírni és nevetni a felismerésben. Csodálatra méltó az az elhivatottság, amivel Laci és a segítők támogattak bennünket az elmúlt 3 napban és fáradtságot nem ismerve segítettek feloldani a gátlásainkat, támogatni fájdalmunkban és ünnepelni sikereinkben.

Richárd:Közelebb kerültem ahhoz, hogy ki vagyok, és ki nem vagyok. Ki akarok, ki nem akarok lenni. … Köszönöm szépen a szerető támogatást, elfogadást és nyitottságot, amit éreztem.

Erik:Hasznos, fontos, élvezetes! Köszönöm!

Kati:A gyógyító délutánon nagyon jó csoportba kerültem...a játékban kialakult ugyanaz a patthelyzet, ami az életemben is jelen van. Nagyon sok segítséget kaptam, bízom benne, hogy elindult egy oldódó folyamat. Köszönöm.

Andi:Kételkedtem benne, hogy ennyi ember, ennyi idő alatt ennyi mindent kaphat, de már tudom, hogy ez lehetséges – legalábbis nekem sikerült!

Nikol:Ahogy telik az idő, egyre több problémám akad a testemmel, de egyre kevesebb érzelmet engedek szabadjára, pedig töprengek ezeken a problémákon, de nem hiszem, hogy a könnyek vagy a nevetések segítenének. Pedig mindig is tudtam, éreztem, hogy ezek a dolgok valahol összefüggnek. És egyszer csak utamba került Buda László könyve, a SzomatoDráma és tudtam, hogy ez az, amit nekem ki kell próbálni, de nem tettem felé további lépéseket, azon túl, hogy elolvastam a könyvet. Vágül jött a testemből az ordítozás, fájdalmas ordítás, mely idevezetett Dobogókőre, a SzomatoDrámás elvonualásra. És a fájdalmam, feszültségem és egyéb pár nyavalyám sírva-röhögve került felszínre és óriási megkönnyebbüléssel és elfogadással megy tovább a maga útján.

Bea:Köszönet és hála a hihetetlenül csodálatos és mély szereteterőért, ami kimozdít a tehetetlenségből és átsegít egy új, szeretetteljes, önmagammal, való találkozás felé.

Ági:Ez a 3 napos elvonulás nagyon nagyhatású. Különlegessége, hogy ahogy időben haladunk előre, egyre jobban egymásra hangolódunk, egy hullámhosszra kerülünk. Az állítások egyre gördülékenyebbek, hamarabb összeáll a kép. A helyszín tökéletes, a szálloda is teljesen megfelelő. Rendezzetek még itt ugyanilyen elvonulást. Hasznos, eredményes, annak is, aki az egynaposokon nem tudott volna megnyíni, itt sikerült neki.

Eszter:Külföldön élek egy pár éve, és a legnehezebb az, hogy elvesztettem a játszótársaimat. Nagyon nehéz találni olyanokat, akikben bízom, meg amibe bele tudom magam engedni. Ezért hatalmas élmény volt, hogy itt lehettem. Nagyon jó volt veletek játszani őszintén. Nem kellett az érezni, hogy ez vajon valós, vagy nem valós.

Barbara:Köszönöm, hálás vagyok a Sorsnak, hogy eljuthattam erre a 3 napos SzomatoDráma elvonulásra. Vallom, hogy semmi sem történik véletlenül és, ez az “igazság” itt is beigazolódott. A számomra fontos kérdések éppen akkor és éppen ott vetődtek, ahol is megtalálhattam és megkaphattam rá a megfelelő választ, és a legideálisabb megoldást. Számomra ez a 3 nap az önmagam mélyebb megismerését, és fejlődésemet hivatott beteljesíteni. Mégegyszer csak köszönetet és hálát tudok adni ezekért a napokért.

Laci:Számomra óriási élményt jelentett ez az intenzív játék. Bámulatos volt megtapasztalni, hogy ez a számomra idegen 4 ember, akivel a sors itt összehozott a kiscsoportban, milyen gyorsan bizalmas és alkotó-segítő viszonyba került egymással. Sokat adott nekem ez a délután. Köszönöm.

Lajos:Kissé bizonytalanul - nem tudva, mit várjak - jöttem el Hozzátok, közétek. Az első nap után szerettem volna hazamenni. (Hál’Istennek nem egynapos volt.) Aztán a második nap felétől kezdetm érzékelni, hogy jó helyen vagyok. Kezdetm otthon lenni - magamban is. És a megélésem folyamatosan fokozódott. Bár nem tudtam megengedni magamnak a teljes átélést, mégis minden a helyén volt, egy folyamat része, állomása, ami kihegyhatatlan volt. Megerősödtem önmagamban és megerősödött a bizalmam az emberekben, hogy jó hely a világ és - ha akarjuk - általunk is jobbá válik. Köszönet mindenért!

Viki:A szomatodráma elvonulás az életem azon szigete, ahol igazán önmagammal találkozhatom, a hol begyógyulnak a fájdalmaim, ahol úgy kapok támogatást, ahogy valóban szükségem van rá, és ahol a legjobb emberi valónk képes megnyilvánulni. Laci karizmatikus lénye, a bölcsessége, az élettapasztalata, a jobbító adni akarása, az emberszeretetet és maga a módszertan tökéletesen létrehozza azt a közeget, amiben szintet léphet minden résztvevő élete. Kedvenc ráadás számomra a sok nevetés és Laci humora, ami két elvonulás között is mosolyt csal az arcomra. Köszönöm!

Erika:Meglepő és nagyon hiteles, amikor számomra idegen emberek a játék által megfogalmaznak számomra fontos érzéseket, új gondolatokat. Megmutatnak egy másik utat.

Olga:Azért jöttem ide, mert múlt évben voltam egy gyógyító napon. Kíváncsiságból voltam, mert már fölajánlottak nekem egy csípőprotézist. Nincs csípőprotézisem, viszont tudok menni. És ha 100 százalékos volt a tünetem, most 10 százalékos. Meglehetősen hatékony volt a számomra. Ezért jöttem.

István:Fantasztikus íve volt ennek a három napnak az önmagam megismerésében. Nagyon zárt emberként olyan felismeréseket és kitárulkozást hozott ki belőlem, amit álmomban sem gondoltam volna. Próbálom az itt megélteket további megismerésekre fordítani, magammal kapcsolatban és ezt az emelkedő ívet tovább emelni.

Kata:Ennek a napnak köszönhetően átszakadt az a gát, ami nem engedte, hogy megéljem a nőiességemet. Már régóta és több módon próbáltam ezt elérni, ma végre sikerült.

Hédi:Megnyugtató, magabiztos vezetés, nagyszerű társak, otthonos melegség.

Bea:Életem legnagyobb ajándékát hozta ez a Dobogókői elvonulás. Minden eseménye, szereplője ajándékot hozott és én is tiszta szívvel, lélekből adhattam át ajándékaimat a játékban. Hiszen és tudom, hogy sorsfordulót éltem, élek át. Ez után a 3 nap után már semmi sem lesz ugyanaz, mint ezt megelőzően. Hálával telt szívvel megyek haza és viszem az örömhírt a lelkemben, hogy a világ egy jobb hellyé válhat ez által a fantasztikus módszer által. Köszönöm, hogy itt lehettem!