Zsuzsa:Beigazolódott, amit sejtettem. Működik a módszer.

János:Egy jó délutánban volt részem. A szervezés, a játék indítása profi volt. Jó érzés volt tanulni az új helyzetekből és még jobb érzés volt átadni az érzéseket, amiket átélhettem a szerepekben. Bármikor ismételhetjük!

Imre:Volt részem sírásban, spontán gyógyulásban. Rengeteg felismerést és tapasztalatot szereztem. .. Sokkal többet kaptam, mint amire számítottam.

Tünde:A legemlékezetesebb az az élményem volt, amikor a Gyógyító Napon megnéztük a fülem. Egész életemben meghatározó, örök élmény marad, soha nem feledem. A meglepő és megdöbbentő még ma is az egészben az, hogy hatott! Lehet, hogy a sírás (ez esetben majdnem bőgés, zokogás) erőssége egyenesen arányos a hatással? Addig a napig, évek óta, 2-3-havonta begyulladt, és most úgy gondolom, másfél évvel a a Gyógyító Nap után, hogy "a fülemen túl vagyok", Neked és a szomatodrámának köszönhetően.

Zsombor:Vállalati szektorból érkeztem, úgyhogy nagyon sok rendkívül profi maszkom van. Ez nagyon megnyugtató. Ezeket most nem használtam végül is egyiket sem. Nyilván előre el is készítettem kettőt-hármat, hogy melyiket fogom felvenni, de aztán végül mindegyiket leraktam. Életemben szerintem, ennyi érzelmet, érintést, intimitást én még nem kaptam. Nagyon-nagyon köszönöm szépen a vezetőimnek, és a társaknak, akik őrületes energiákat adtak. Én nem is gondoltam, hogy ilyenek léteznek egyáltalán.

Edit:Csodálatos dolog, ember egy ember problémájának megoldásán együtt “dolgozik” az egész csoport és a végén egy emberként örülünk a közösen elért sikernek. A felemelő pillanatokban egy emberként osztozni. Olyan csodálatos érzés, amit mindenkinek érdemes kipróbálni.

Zsuzsa:Első nap délben beültem a SzomatoDráma “buszra” fáradtan, idegesen, szétziláltan, belső hangjaim feleseltek egymással. Harmadik nap délután leszállok erről a “buszról” nyugalommal, örömmel telve, csend van bennem és bizonyosság. És mi történt a buszon? Minden, ami fontos, csak olyasmi, ami fontos. Elfogadás, gyógyítás, gyógyulás, segítés, ölelés, kinyílás, érzelmek és élet. Csak ennyi. Minden. :)

Margó:Kedves Laci! A módszer érzékeny, erős, működő. Miért is ne működne… A játékvezetők, segítők és a csoporttársaim a guruimmá váltak e három napra. Köszönöm!

Erika:Játszani jó! Élveztem az érzéseket, amiket kaptam. A módszer finoman, lágyan mutatott utat. Köszönöm!

Laci:Számomra óriási élményt jelentett ez az intenzív játék. Bámulatos volt megtapasztalni, hogy ez a számomra idegen 4 ember, akivel a sors itt összehozott a kiscsoportban, milyen gyorsan bizalmas és alkotó-segítő viszonyba került egymással. Sokat adott nekem ez a délután. Köszönöm.

Alíz:Barátságos, meghitt, őszinte és családias környezetben töltöttünk el 3 napot, ahol az érzések, érzelmek hulláma váltakozó intenzitással hömpölyögtek felénk. Érdekes volt ráébredni, hogy mennyi emlék, fel nem dolgozott trauma, meg nem oldott konfliktus lakozik mindannyiunkban és hogy mennyire csodálatos érzés korábban számunkra ismeretlen emberekkel együtt sírni és nevetni a felismerésben. Csodálatra méltó az az elhivatottság, amivel Laci és a segítők támogattak bennünket az elmúlt 3 napban és fáradtságot nem ismerve segítettek feloldani a gátlásainkat, támogatni fájdalmunkban és ünnepelni sikereinkben.

Bori:Kötelezővé tenném!!!

Kati:Ebben a 3 napban olyan élményekben volt részem, amit soha nem fogok elfelejteni. Életem legfantasztikusabb játékában vehettem részt, mint szereplő. Ez azonban nem “csak” egy egyszerű játék volt. Ebben a játékban mélyen megérintődtem és még jobban elköteleződtem a módszer iránt! Remélem, nem olyan sokára egy ilyen 3 napos tábor végén én is egy ilyen szőnyeg közepén ülhetek majd, mint rendező.

Ági:Néhány órára találkozik egy csokor ember, és ebben a találkozásban mélyebb a bemutatkozás, őszintébb a megnyilvánulás, mint bárhol máshol, amit ismerek.. Ezt a különleges kontaktust pedig még nagyobb megtiszteltetés vezetni, támogatni, rendezni.

Edit:Nehéz szavakkal leírni, ami szavakon túli. Talán nem is kell. Érezni kell. Ha ez sikerül, akkor ez a boldogság, a minden a teljesség. És ezek mi vagyunk!

Edit:Ebben a három napban nagy utat tettem meg, terheket raktam le, és boldogságot, feltétel nélküli elfogadást élhettem meg. Fantasztikus játékvezetők kísértek.

Edina:A hétvégén megtanultam, hogy működik egy család, milyen egy család.

Zsuzsa:Beigazolódott, amit sejtettem. Működik a módszer.

Tamás:Számomra eddig ismeretlen módon segített megérteni önmagam működését.

Nikol:Ahogy telik az idő, egyre több problémám akad a testemmel, de egyre kevesebb érzelmet engedek szabadjára, pedig töprengek ezeken a problémákon, de nem hiszem, hogy a könnyek vagy a nevetések segítenének. Pedig mindig is tudtam, éreztem, hogy ezek a dolgok valahol összefüggnek. És egyszer csak utamba került Buda László könyve, a SzomatoDráma és tudtam, hogy ez az, amit nekem ki kell próbálni, de nem tettem felé további lépéseket, azon túl, hogy elolvastam a könyvet. Vágül jött a testemből az ordítozás, fájdalmas ordítás, mely idevezetett Dobogókőre, a SzomatoDrámás elvonualásra. És a fájdalmam, feszültségem és egyéb pár nyavalyám sírva-röhögve került felszínre és óriási megkönnyebbüléssel és elfogadással megy tovább a maga útján.