Erzsébet:Nagyon jó szemléletet ad és mély saját élményt. Nagyszerűen éreztem magam, köszönöm. :)

Betti:Bár nagyon különbözőek vagyunk, mégis ebben a légkörben, amit a SzomatoDráma tréningen megélünk, megtapasztalunk, meg tudunk nyílni egymás előtt és részünk legféltetetteb titkait is feltárjuk. Olyan őszinte, mély emberi érzéseket hoz elő a térning, amiket sajnos a hétköznapok rohanása közepette egyre kevesebbet élünk meg.

Nikol:Ahogy telik az idő, egyre több problémám akad a testemmel, de egyre kevesebb érzelmet engedek szabadjára, pedig töprengek ezeken a problémákon, de nem hiszem, hogy a könnyek vagy a nevetések segítenének. Pedig mindig is tudtam, éreztem, hogy ezek a dolgok valahol összefüggnek. És egyszer csak utamba került Buda László könyve, a SzomatoDráma és tudtam, hogy ez az, amit nekem ki kell próbálni, de nem tettem felé további lépéseket, azon túl, hogy elolvastam a könyvet. Vágül jött a testemből az ordítozás, fájdalmas ordítás, mely idevezetett Dobogókőre, a SzomatoDrámás elvonualásra. És a fájdalmam, feszültségem és egyéb pár nyavalyám sírva-röhögve került felszínre és óriási megkönnyebbüléssel és elfogadással megy tovább a maga útján.

Éva:Köszönöm a szeretetteli, nyitott légkört, amit folyamatosan tápláltok, hogy biztonságban érezzük magunkat. Bátorságot kap itt az ember arra, hogy merjen és tudjon érezni, bármilyen extrém dolgonak is tűnik a hétköznapi életben. Nevetni, sírni, dühöngeni vagy erőtlenül elterülni…. Köszönöm az elfogadást, humort és sok-sok szeretetet.

Zsuzsa:Ez a három nap segített abban, hogy visszakapjam önmagam. Átéltem, hogyan fordulhat a rossz jóra: a stresszből erő, a bizonytalanságból szeretet, az idegességből nyugalom lett. Köszönöm a lehetőséget, a játékot. Nehéz, de felemelő volt.

Barbara:Köszönöm, hálás vagyok a Sorsnak, hogy eljuthattam erre a 3 napos SzomatoDráma elvonulásra. Vallom, hogy semmi sem történik véletlenül és, ez az “igazság” itt is beigazolódott. A számomra fontos kérdések éppen akkor és éppen ott vetődtek, ahol is megtalálhattam és megkaphattam rá a megfelelő választ, és a legideálisabb megoldást. Számomra ez a 3 nap az önmagam mélyebb megismerését, és fejlődésemet hivatott beteljesíteni. Mégegyszer csak köszönetet és hálát tudok adni ezekért a napokért.

Klári:Nekem a SzomatoDráma a szeretet szigete. Nyitni, kapcsoldóni be/elengedni-tudni, ez CSODA. És ehhez a csodához kell egy erő (Szeretet / Isten / Univerzum), ami felébreszti a bennünk szunnyadó képességet, hogy tudjunk nyitni, kapcsolódni, el/beengedni. És Laci, Te kaptad ajándékba, hogy ezt/Őt képviselni tudod, mintát adni arra, hogy tudjuk ezt mi is tenni. Köszönöm

Alíz:Barátságos, meghitt, őszinte és családias környezetben töltöttünk el 3 napot, ahol az érzések, érzelmek hulláma váltakozó intenzitással hömpölyögtek felénk. Érdekes volt ráébredni, hogy mennyi emlék, fel nem dolgozott trauma, meg nem oldott konfliktus lakozik mindannyiunkban és hogy mennyire csodálatos érzés korábban számunkra ismeretlen emberekkel együtt sírni és nevetni a felismerésben. Csodálatra méltó az az elhivatottság, amivel Laci és a segítők támogattak bennünket az elmúlt 3 napban és fáradtságot nem ismerve segítettek feloldani a gátlásainkat, támogatni fájdalmunkban és ünnepelni sikereinkben.

Kata:Kedves Laci és kedves Segítők! Szeretném megköszönni Nektek ezt a 3 csodálatos, izgalmas, érzelmekkel teli napot. Remélem, máskor is lesz lehetőségem részt venni, és megtapasztalni egy ilyen mély és szeretetteljes légkört, amiben együtt sírtunk és nevettünk, önzetlenül segítettünk egymáson és magunkon. Hála és köszönet!

Edina:Köszönöm mindazt a csodát, amit ez alatt a 3 nap alatt átélhettem Veletek, Általatok

Márti:Komplex és feloldó volt.

Ági:Köszönöm a könnyed, játékos lehetőséget, ami nekem biztonságot és életet adott.

Dia:Csodálatos volt! Szívem minden szeretetével KÖSZÖNÖM.

János:A módszer hatékony, emberközeli és gyakorlatias.

Eszter:Külföldön élek egy pár éve, és a legnehezebb az, hogy elvesztettem a játszótársaimat. Nagyon nehéz találni olyanokat, akikben bízom, meg amibe bele tudom magam engedni. Ezért hatalmas élmény volt, hogy itt lehettem. Nagyon jó volt veletek játszani őszintén. Nem kellett az érezni, hogy ez vajon valós, vagy nem valós.

Bogi:Csodálatos volt megélni a végtelen nyugalmat, békét és egységet az egyik játék során. Minden résztvevő nagyon elfogadó volt. Örülök, hogy részt vettem az elvonuláson, jövőre is szeretnék jönni.

Erzsi:Köszönöm, hogy az együtt töltött napon megtapasztalhattam a szomatódráma hatását, hogy mennyire működik az ami a lelkem mélyén van, ami bánt, azt a társaim mennyire megérzik, megjelenítik annak ellenére, hogy arról mit sem tudtak. Teljesen világossá vált mit kell elfogadnom és min kell túllépnem.

Johanna:Hatalmas élmény volt részt venni ezen az elvonuláson és kipróbálni a SzomatoDrámát. Nyugalommal telve és nagy szeretet-érzéssel megyek haza és biztos vagyok benne, hogy ez csak a kezdet és kapcsoatban maradok a SzomatoDrámával. Elsőként az jut eszembe, hogy milyen jó volt az első-benyomások által állított gátakat lebontani, kinyitni a szívemet teljesen ismeretlen emberek és néha kívülről kicsit bizarrnak tűnő feladatok felé. Nagyon különleges és hiteles volt megtapasztalni, hogy nem kell semmit elárulnom a játszótársaimnak magamról és a játék ennek ellenére tükrözi egy élethelyzetemet és egyértelműen üzenetet hordoz számomra. Váratlanul ért, hogy a segítők menyire kedvesek és barátságosak voltak, a hétköznapokban általában nem csoportban találkozik az ember ilyen bizalomgerjesztő, szimpatikus, pillanatok alatt a lelkemig érő emberekkel. Köszönöm ezt a 3 napot, remélem, hamarosan újra együtt játsszunk!

Tünde:A legemlékezetesebb az az élményem volt, amikor a Gyógyító Napon megnéztük a fülem. Egész életemben meghatározó, örök élmény marad, soha nem feledem. A meglepő és megdöbbentő még ma is az egészben az, hogy hatott! Lehet, hogy a sírás (ez esetben majdnem bőgés, zokogás) erőssége egyenesen arányos a hatással? Addig a napig, évek óta, 2-3-havonta begyulladt, és most úgy gondolom, másfél évvel a a Gyógyító Nap után, hogy "a fülemen túl vagyok", Neked és a szomatodrámának köszönhetően.

Zsuzsa:Első nap délben beültem a SzomatoDráma “buszra” fáradtan, idegesen, szétziláltan, belső hangjaim feleseltek egymással. Harmadik nap délután leszállok erről a “buszról” nyugalommal, örömmel telve, csend van bennem és bizonyosság. És mi történt a buszon? Minden, ami fontos, csak olyasmi, ami fontos. Elfogadás, gyógyítás, gyógyulás, segítés, ölelés, kinyílás, érzelmek és élet. Csak ennyi. Minden. :)