"Akkor jutott eszembe, miközben valami módosult tudatállapotfélében bámultam a felszálló könnyű dohányfüstöt, hogy ez is szabadságom jelképe. Lehet, hogy azért dohányzom, mert ebben élem meg a szabadságomat?"

Egy fiatal nő korai menopauza tüneteire panaszkodik. Szomorú emiatt, hiszen még nő sem volt igazán, nemhogy lemondjon a gyermekvállalás gondolatáról.

Sok család létezhet, ahol generációk óta - a család történetét figyelve - összefonódik az Anyaság, a Nőiség, az Életadás a Halállal (bántalmazás, szenvedélybetegségek, erőszak)...

Egy hölgy egyéni konzultációra érkezik. Már 20 éve csomókban hullik a haja...

Vajon ha a testünk az alapvető hardver, a Forrás, vajon élményeinket, azokat az információkat, melyek "lelassítják rendszerműködésünket" (negatív élmények, traumák, megoldatlan helyzetek, életviteli minták nyújtotta zsákutca-útvonalak kudarcai), nem érdemesebb-e egy "külső tárhelyen tárolni"?

Avagy mit látunk a dohányfüst ködébe veszve

Nyilvánvaló, hogy kell az akaraterő, az elhatározás, ami "fejben dől el", mindemellett úgy látszik, saját személyiségünk, "működésünk" iránti őszinte kíváncsiság, a gyermeki játékos kedv és bátorság, valamint a felbukkanó érzéseink elfogadása által megszülető gyengédség csodákra képes.