Jövő héten hétfőn a legtöbb iskolában megkezdődik a tanítás. A családok lázasan készülnek az iskolakezdésre: könyveket kötnek, füzeteket címkéznek, ceruzákat hegyeznek. A szeptember számunka is sokszor olyan, mint az "újév", azaz lehetőség egy új kezdetre, a hétköznapok átalakítására, önmagunk felfedezésére, az örömteli őszre.

Programjainkon, képzésekeinken és az egyéni konzultációk során úgy vettük észre, van néhány kérdés, mely a Résztvevőinket különösen foglalkoztatja. Miért, mitől betegedtem meg? Mit tehetek önmagamért? Mi a megoldás? Mit tegyek, hogy megváltozzon az, ami most fáj, nehéz, ami panaszokat, tüneteket okoz? Ezekre a kérdésekre ritkán lehet azonnali, egyértelmű választ kapni. Ezeket inkább fel kell lelni, mélyebben önmagunkba tekintve.

Egy kerek szőnyeg útja és élményei az áruházból a három napos Szomatodráma Elvonulásra.

- Nagyon jó volt a múlt havi alkalom – szólított meg az Alapélmény szünetében az egyik résztvevőnk. – Nagyon erős volt a Játékom, hetekig éreztem a hatását.

- Ennek örülök – mosolyodtam el, s már léptem is volna tovább, hogy a rövidke szünetben beszerezzek egy kávét, ám a hölgy kisvártatva megint megszólított:

- Csak azt nem tudom, miért hívjátok Játéknak. Hát, ez egyáltalán nem játék! Nagyon is komoly dolgok történnek a szőnyegen, az egész néha olyan, mint egy pszichoterápia. Semmiképpen sem játék!

Sorban állás közben aztán mélyen elgondolkodtam ezeken a szavakon. S mire megittam a kávét és visszaértem a terembe, arra jutottam, hogy a hölgynek igaza van – egy bizonyos nézőpontból.

Gyógyító programokon, Alapélményeken sokan sokszor csodálkoznak rá, hogy a szomatodráma működik. Vannak, akik beérik ennyivel, és örülnek az átélt élményeknek, az elért változásoknak, és vannak, akik újra és újra azt firtatják kitartóan, vajon mitől, hogyan működik a Gyógyító Játék.

Év végéhez közeledvén, többünknek szokása a számvetés. Számvetés azzal, ami az elmúlt esztendőben történt, és számvetés azzal, amit a jövő évtől várunk-remélünk. Jólesik ilyenkor visszatekinteni egy kicsit, és számba venni a fontos, örömteli, vagy tanulságos pillanatokat. Két nappal az óesztendő zárása előtt egy szubjektív számvetésre invitálunk, kedves Olvasó: tekintsük végig együtt a Szomatodráma Közösség 2017-es évét!

Ebben a bejegyzésben az érintések csodálatos világába lépünk be, és megtudhatjuk, hogy még a könyvtári kölcsönzés során is kiemelt jelentőséggel bír egy alig észrevehető, könnyed érintés. 

Az adventi időszak és a karácsony éppen azok a napok, amikor egyszerre érezhetjük az idő két arcát. A kronoszt, a múló időt, és a kairoszt, a pillanatok egyedi, különleges minőségét, ízlelgethetjük a gondolatot, hogy mindennek rendelt ideje van. 

Személyes élmény és gondolatok arról, hogy vajon tényleg jól bánok-e önmagammal, vagy csakis akkor működik olajozottan a kapcsolatunk a testemmel, ha mindketten megfelelően teljesítünk...?

Melyben egy ősember hétköznapi stresszhelyzeteibe képzeljük magunkat, megtudhatjuk, melyek a mai, urbanizált környezetünk legalattomosabb stresszorai, és az is kiderül, hogy rokonaink váratlanul felszaporodó látogatásai a stressz-szintet mérő skálán komoly pontokat érnek.