Programjainkon, képzésekeinken és az egyéni konzultációk során úgy vettük észre, van néhány kérdés, mely a Résztvevőinket különösen foglalkoztatja. Miért, mitől betegedtem meg? Mit tehetek önmagamért? Mi a megoldás? Mit tegyek, hogy megváltozzon az, ami most fáj, nehéz, ami panaszokat, tüneteket okoz? Ezekre a kérdésekre ritkán lehet azonnali, egyértelmű választ kapni. Ezeket inkább fel kell lelni, mélyebben önmagunkba tekintve.

Egy humorista a mély szomorúság boldogító hatásáról.

A női test a figyelem középpontjában.

Az elsődleges kapcsolatról

Mi rejlik a betegségben?

Találkoztam a lábaimmal, a bennem élő kislánnyal, aki valamikor olyan mély rétegek mögé bújt, hogy ne is látszódjék soha többet.

Hogyan születnek a jó döntések? Mit tudunk racionálisan eldönteni? Hogyan érezzük át a döntéseinket? Mit mond a szívünk és mit döntenek el a zsigereink?

Bízom benne, hogy nem kell már sok idő ahhoz, hogy ez legyen a természetes hozzáállás – gyógyulók és gyógyítók számára egyaránt.

Mély igény él bennünk arra, hogy jót tegyünk másokkal, jót tegyünk a világgal, de mégis hol van a határ a szolgálat és az áldozathozatal között?

Amit a testünkkel, illetve mások testével kapcsolatban tapasztalunk, az egyaránt érinti a személyes és szociális önazonosságunk kérdéseit. A testkép alapvetően interszubjekív természetű: saját testképünk felépítése és fenntartása nem lehetséges társas közeg nélkül. Ily módon a test elfogadása szoros összefüggést mutat az identitásunkkal, hiszen a test eszköz annak alakításában, így nem választhatjuk el tőle.