Programjainkon, képzésekeinken és az egyéni konzultációk során úgy vettük észre, van néhány kérdés, mely a Résztvevőinket különösen foglalkoztatja. Miért, mitől betegedtem meg? Mit tehetek önmagamért? Mi a megoldás? Mit tegyek, hogy megváltozzon az, ami most fáj, nehéz, ami panaszokat, tüneteket okoz? Ezekre a kérdésekre ritkán lehet azonnali, egyértelmű választ kapni. Ezeket inkább fel kell lelni, mélyebben önmagunkba tekintve.

"Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni."

(Popper Péter)

Hetek óta a tavaszi szünetet vártam. A szép idő miatt is, no meg azért, mert akkor egy hétig nem kell bemenni az egyetemre, és végre utolérem magam minden más tennivalóval. Ja, és persze, majd pihenek is egy kicsit. A testem azonban másképp tervezte a programunkat...

Személyes élmény és gondolatok arról, hogy vajon tényleg jól bánok-e önmagammal, vagy csakis akkor működik olajozottan a kapcsolatunk a testemmel, ha mindketten megfelelően teljesítünk...?

Avagy hogyan keretezhetjük át szorongásaikat, s milyen előnyökhöz juthatunk általuk?

A női test a figyelem középpontjában.

Az elsődleges kapcsolatról

A lelkem legmélyén hosszú éveken át volt egy illúzióm, hogy az önismeret és önszeretet eszközeivel meg tudom magam „javítani”, és lesz egyszer majd egy pillanat, amikortól fogva nem fogok hiányt, fájdalmat, félelmet érezni... Aztán egyszer csak átéreztem, hogy sosem gyógyulhatok ki önmagamból.

Találkoztam a lábaimmal, a bennem élő kislánnyal, aki valamikor olyan mély rétegek mögé bújt, hogy ne is látszódjék soha többet.

Egy fiatal nő korai menopauza tüneteire panaszkodik. Szomorú emiatt, hiszen még nő sem volt igazán, nemhogy lemondjon a gyermekvállalás gondolatáról.