A gyógyulás útjait keresve nem hagyhatjuk figyelmen kívül életünk spirituális dimenzióit sem...

Jövő héten hétfőn a legtöbb iskolában megkezdődik a tanítás. A családok lázasan készülnek az iskolakezdésre: könyveket kötnek, füzeteket címkéznek, ceruzákat hegyeznek. A szeptember számunka is sokszor olyan, mint az "újév", azaz lehetőség egy új kezdetre, a hétköznapok átalakítására, önmagunk felfedezésére, az örömteli őszre.

Mert attól, hogy szomatodrámázunk, még megbeteghetünk. És meg is gyógyulhatunk...

Programjainkon, képzésekeinken és az egyéni konzultációk során úgy vettük észre, van néhány kérdés, mely a Résztvevőinket különösen foglalkoztatja. Miért, mitől betegedtem meg? Mit tehetek önmagamért? Mi a megoldás? Mit tegyek, hogy megváltozzon az, ami most fáj, nehéz, ami panaszokat, tüneteket okoz? Ezekre a kérdésekre ritkán lehet azonnali, egyértelmű választ kapni. Ezeket inkább fel kell lelni, mélyebben önmagunkba tekintve.

"Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni."

(Popper Péter)

- Nagyon jó volt a múlt havi alkalom – szólított meg az Alapélmény szünetében az egyik résztvevőnk. – Nagyon erős volt a Játékom, hetekig éreztem a hatását.

- Ennek örülök – mosolyodtam el, s már léptem is volna tovább, hogy a rövidke szünetben beszerezzek egy kávét, ám a hölgy kisvártatva megint megszólított:

- Csak azt nem tudom, miért hívjátok Játéknak. Hát, ez egyáltalán nem játék! Nagyon is komoly dolgok történnek a szőnyegen, az egész néha olyan, mint egy pszichoterápia. Semmiképpen sem játék!

Sorban állás közben aztán mélyen elgondolkodtam ezeken a szavakon. S mire megittam a kávét és visszaértem a terembe, arra jutottam, hogy a hölgynek igaza van – egy bizonyos nézőpontból.

A pozitív pszichológia, azon belül a boldogságkutatás gyakori témája mostanában a hygge. Ezt a dán kifejezést nem szokás lefordítani (maguk a dánok úgy tartják, a hyggét nem lefordítani, hanem átélni kell), ám jelentése egyre ismertebb. Tág fogalom, melybe sok minden belefér: biztonság(érzet), barátságosság, meghittség, meleg hangulatú társas összejövetelek. Most, hogy a csípős-ködös november beköszöntött, és korán sötétedik, talán nekünk sem jön rosszul, ha megismerkedünk e dán varázsszóval.

Manapság szinte mindenünnen a stresszről hallani – legtöbben talán érintettek is vagyunk benne – így aztán nagyon is ismerős lehet ez a téma. Pláne most, amikor elkezdődött újra az iskola, vagy éppen csak a szokásos őszi „évkezdés” a gondtalanabb nyári pillanatok után, aktuálissá válhat a kérdés, hogy mi is az a stressz, és ami még fontosabb: mihez kezdhetünk vele?

Avagy hogyan keretezhetjük át szorongásaikat, s milyen előnyökhöz juthatunk általuk?

Azok a részeink, melyeket el akarunk tüntetni, mindig visszatérnek.