Programjainkon, képzésekeinken és az egyéni konzultációk során úgy vettük észre, van néhány kérdés, mely a Résztvevőinket különösen foglalkoztatja. Miért, mitől betegedtem meg? Mit tehetek önmagamért? Mi a megoldás? Mit tegyek, hogy megváltozzon az, ami most fáj, nehéz, ami panaszokat, tüneteket okoz? Ezekre a kérdésekre ritkán lehet azonnali, egyértelmű választ kapni. Ezeket inkább fel kell lelni, mélyebben önmagunkba tekintve.

A medikalizáció az folyamat, melynek során a természettudományos szemléleten alapuló tudományos orvoslás ameghatározó szerephez jutott, és ezzel párhuzamosan a hagyományos gyógyítás vagy teljesen kiszorult, vagy pedig az alternatív orvoslás kategóriájába került. A betegként egészségügyi problémáinkkal hivatalos oklevéllel rendelkező orvosokhoz fordulunk. Az orvosi ellátás helyszíne  az idők folyamán távol otthonunktól, jellemzően orvosi rendelőkbe és kórházakba helyeződött át. 

„Az ember azért boldogtalan, mert nem tudja, hogy boldog. Ennyi az egész. Ennyi, ennyi! Ha bárki rájön, azonnal boldog lesz, már abban a pillanatban.”

A pozitív pszichológia, azon belül a boldogságkutatás gyakori témája mostanában a hygge. Ezt a dán kifejezést nem szokás lefordítani (maguk a dánok úgy tartják, a hyggét nem lefordítani, hanem átélni kell), ám jelentése egyre ismertebb. Tág fogalom, melybe sok minden belefér: biztonság(érzet), barátságosság, meghittség, meleg hangulatú társas összejövetelek. Most, hogy a csípős-ködös november beköszöntött, és korán sötétedik, talán nekünk sem jön rosszul, ha megismerkedünk e dán varázsszóval.

Avagy hogyan keretezhetjük át szorongásaikat, s milyen előnyökhöz juthatunk általuk?

Vajon mitől függ, mennyire vagyunk aktív alakítói saját életünknek?

Az emberi test lélekkel van átitatva. Hol lenne szükség arra, hogy felálljunk, és akár egy nagy lépést tegyünk belülről?

Akkor a Gyógyító Nap se lesz gyógyító? És a Gyógyító Játék sem? És akkor hogyan fogok meggyógyulni? Hiszen nekem tüneteim vannak! Én elsősorban azért jönnék szomatodrámázni, mert üzen a testem, jelez valamit, amit nem értek, vagy éppenséggel érteni vélem, de nem tudom, hogyan tovább, mit kezdjek ezzel? Hogyan fogok akkor meggyógyulni? Mire számíthatok, ha eljövök szomatodrámázni?

Találkoztam a lábaimmal, a bennem élő kislánnyal, aki valamikor olyan mély rétegek mögé bújt, hogy ne is látszódjék soha többet.

Bízom benne, hogy nem kell már sok idő ahhoz, hogy ez legyen a természetes hozzáállás – gyógyulók és gyógyítók számára egyaránt.