Találkoztam a lábaimmal, a bennem élő kislánnyal, aki valamikor olyan mély rétegek mögé bújt, hogy ne is látszódjék soha többet.

Az alábbiakban Szabados-Molnár Istvánnak, a Szomatodráma Közösség egyik oszlopos tagjának, és az Alapképzést már elvégzett tanulónknak gondolatait olvashatod az érintésről.

A tudás, ami csontvelőig hatol, és leválaszthatatlan része az életemnek.

Milyen jó lenne olyan közegben élni, amelyben szeretetteli kíváncsisággal fordulhatunk önmagunk és egymás felé, együtt fedezve fel a női lét természetes megnyilvánulásait. Így gyógyulhatnánk együtt, felszabadítva magunkat és egymást a sok-sok félreértés, tabu, titok, szégyen és jól elhitt koncepció elbizonytalanító, “lélekölő” hatása alól, megnyitva magunkat egy merőben új világlátásnak, érzékelésnek...

A Szomatodráma segítségével sokszor szó szerint akadályokat tudunk elgördíteni az életünkből, legyen az akár a vágyott gyermekáldás útjában lévő ciszta. Heni történetének „happy end”-je ma már egy éves, gyönyörű kisfiú.

Játszani jó! Játszva gyógyulni: felemelő!

Egy személyes gondolat arról, hogy nem mindig a legjobb megoldás, ha mindenáron tanácsokat és megoldást kínálunk valakinek, akinek éppen nehézsége van. Sokszor az együttérzés és a szeretetteli figyelem sokkal többet adhat...

Most már őszintén tudom ezt leírni, természetesen nem volt ez mindig így. És most is van, amikor a „csodálatos” átváltozik csak „jó”-vá, de már egy pillanatig nem bánom azt, hogy lánynak születtem és Nő lettem.

Az alábbiakban a Szomatodráma Közösség egyik oszlopos tagjának, Istvánnak a gyógyulás-történetét olvashatod. István ma már alapképzős, a Szomatodráma Alaptanfolyam novemberben indult, 12. évfolyamának tagja. Az út, amit megtett, csodálatos és lenyűgöző, tanulságos és hitet adó mindannyiunk számára!

A csodák karnyújtásnyira vannak...